Devecseri Gábor versek

Devecseri Gábor: Harmatcsepp Társait elhívta már a nap. Ez az egy harmatcsepp itt maradt. Nincsen olyan gyémánt ragyogás, mint e szikrafényű, e csodás. Ó, milyen sok szépet láttam már, egyben sem volt ennyi napsugár. Ilyen szelídfényű, bölcs derűs, mely úgy forró, hogy már majdnem hűs, mely úgy hűvös, hogy míg elmereng minden tűz-patakzás benne zeng. […] Olvass tovább

Jöjjön Devecseri Gábor: Imátlan ima verse. Befejezni a napot szépen, bízni az óra örömében, az álom hajóján kivárni, szeretteinknek jót kívánni, élőnek, holtnak, szeretteink szeretteinek szép rend szerint örömet kívánni mindahánynak, (torló percek hullámot hánynak, az órák az éjbe ömölnek), örömet kívánni az örömnek. Köszönjük, hogy elolvastad Devecseri Gábor költeményét. Mi a véleményed az Imátlan […] Olvass tovább

Jöjjön Devecseri Gábor: Állatkerti útmutató verse. Ez a cinke oly picinke, falevélbõl van az inge, pókhálóból a szoknyája, makkhéjból a csizmácskája. Csak füvön élt a kis zebra, de most rákapott a zabra; végül is elvitték Szobra, ott oktatják szebbre-jobbra. „Apám – így szól a kis bálna -, hadd mehessek el a bálba.” „Nem mehetsz el, […] Olvass tovább

Jöjjön Devecseri Gábor: Az egyes emberek dala együtt verse. Megszülettünk hirtelen, egyikünk se kérte. Kérve kérünk, szép jelen: meg ne büntess érte. Kérünk, kurta pillanat, ne vess tűzre, lángra, szép olajfa-lomb alatt várhassunk halálra. Hadd teljék az életünk – mint lehet – szelíden, gyolcsban zengjük énekünk, nem csalános ingben. Köszönjük, hogy elolvastad Devecseri Gábor költeményét. […] Olvass tovább

Jöjjön Devecseri Gábor – Őszibarackvirág verse. Őszibarackvirág püspökszínű szirma mintha álmaimra szentbeszédet írna, földi szentbeszédet, eget nem hazudva, sem égre, sem földre, csak azt mondva újra szép kenetes hangon, hogy ami van, az van, legyek áhítatos minden pillanatban, tiszteljem a létet, élvezzem a szépet, érezzek már minden szóban szentbeszédet s az eső zajában, s a […] Olvass tovább