Devecseri Gábor versek

Jöjjön Devecseri Gábor: Állatkerti útmutató verse. Ez a cinke oly picinke, falevélbõl van az inge, pókhálóból a szoknyája, makkhéjból a csizmácskája. Csak füvön élt a kis zebra, de most rákapott a zabra; végül is elvitték Szobra, ott oktatják szebbre-jobbra. “Apám – így szól a kis bálna -, hadd mehessek el a bálba.” “Nem mehetsz el, […] Olvass tovább

Jöjjön Devecseri Gábor: Harmatcsepp verse. Társait elhívta már a nap. Ez az egy harmatcsepp itt maradt. Nincsen olyan gyémánt ragyogás, mint e szikrafényű, e csodás. Ó, milyen sok szépet láttam már, egyben sem volt ennyi napsugár. Ilyen szelídfényű, bölcs derűs, mely úgy forró, hogy már majdnem hűs, mely úgy hűvös, hogy míg elmereng minden tűz-patakzás […] Olvass tovább

Jöjjön Devecseri Gábor: Ha elmész verse Ha elmész, ne mondd azt, hogy „Elmegyek.”, még azt se, hogy „Megyek, de visszajövök.”, csak „Visszajövök.”. Azt az undokságot, hogy közben elmész, ebből is tudom. Lásd, a temetők kapuján ízlésesen, és a közbeeső halálra való minden célzás nélkül csak ennyi áll: „Feltámadunk”. Olvass tovább

Jöjjön Devecseri Gábor: Az egyes emberek dala együtt verse. Megszülettünk hirtelen, egyikünk se kérte. Kérve kérünk, szép jelen: meg ne büntess érte. Kérünk, kurta pillanat, ne vess tűzre, lángra, szép olajfa-lomb alatt várhassunk halálra. Hadd teljék az életünk – mint lehet – szelíden, gyolcsban zengjük énekünk, nem csalános ingben. Olvass tovább