A versek oldala
Jöjjön Dsida Jenő: Nagycsütörtök című verse Rajhona Ádám előadásában. Nem volt csatlakozás. Hat óra késést jeleztek és a fullatag sötétben hat órát üldögéltem a kocsárdi váróteremben, nagycsütörtökön. Testem törött volt és nehéz a lelkem, mint ki sötétben titkos útnak indult, végzetes földön csillagok szavára, sors elől szökve, mégis szembe sorssal s finom ideggel érzi messziről […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő Megbocsátod-é? verse. Szél vagyok. Megbocsátod-é, hogy port hintettem égszínkék szemedbe? Nap vagyok. Megbocsátod-é, hogy leperzseltem hófehér karod? Ősz vagyok. Megbocsátod-é, hogy ingválladra tört levelet szórtam? Fű vagyok. Megbocsátod-é, hogy megcsiklandtam rámtipró bokádat? Víz vagyok. Megbocsátod-é, hogy áztattalak forró könnyesőben? Árny vagyok. Megbocsátod-é, hogy véletlenül arcodra vetődtem? Olvass tovább
Dsida Jenő Nagypénteki ima című versével emlékezünk meg a kereszténység megváltójának kereszthaláláról. A hívők szerint Jézus Krisztus harmadnapra feltámadott. Uram, csúfoltak, Kínoztak Téged Aki szerettél Minden szenvedőt. Szegekkel vert a Világ keresztre, Aki mindig csak Vigasztaltad őt. Mi jót is tettem Én a világnak, Sok-sok napomon? Csúfolnak? Kínoznak? Szegeznek engem? Mért panaszkodom? Uram, bocsáss meg! […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Mese, mese, mátka verse. A fűz a vizen áthajolt. Szép zöldhajú szűz mátka volt, vállán veréb ült, néha tíz. Alant suhant, rohant a víz, mint egy bolondos, bő regény, hűtlen, makrancos vőlegény. A felhő könnyű, ritka volt, s az ég sötétkék tintafolt, és csók a szél, mely átoson a füstbe süppedt városon. […] Olvass tovább