Gyulai Pál

Jöjjön Gyulai Pál: A hősök sírja verse. Egy sírban, az erdő-szélen, Háromszáz hős alszik mélyen, Mély sebekkel eltemetve, Emlék nélkül, elfeledve. De lehajlik a zöld erdő, Rájok élő koszorút sző, És mint álmaik haragja, Harsog, zúg a bérc patakja, Éjfél tájban, sírjok ormán, Felgyúl néha egy-egy villám, És felindul a természet, A menny mintegy leborúl, S […] Olvass tovább

Jöjjön Gyulai Pál Szüreti lakomán verse. Hegyen a köd fehér-kéken Napsugár csókjába vész, Diófán, a hegy tövében, Víg madárka fütyörész. Csak visszhang a víg madárdal, Nincs virág, a lomb lehull; De bár minden hervad, elhal, Szüret zajlik, kedv virul. Vajha őszén napjainknak, Midőn talló, száraz ág, Mit legtöbbször hátra hagynak, Szerelem és ifjuság: Hangzanék egy-egy […] Olvass tovább

Jöjjön Gyulai Pál – Krisztus és a madarak verse. Krisztus urunk futott, bujkált, Hideg földön, az erdőn hált; Üldözői ott sem hagyták, Ott is meg-megriasztották. Kis pacsirta pártját fogta, Merre bujkál, meg nem mondta, Sőt hítta az üldözőket, Hogy vezesse félre őket. De a fürj, ahogy meglátja: »Itt szalad!« mind azt kiáltja; A bibic meg […] Olvass tovább

Jöjjön Gyulai Pál: A szél és a nap verse. Egykor régen szél urfival Fogadott az öreg nap: Egy vándor köpenyét melyik Lophatná le hamarabb. Jött a szél s magát fölfúván Zúgott-búgott; mint csak tudta, A köpenyt úgy húzta, fútta. Hát a vándor mit csinál? Elébb ugyan félelmében Ijedten kap fűhöz-fához, De a köpenyt majd a […] Olvass tovább

Jöjjön Gyulai Pál – Hadnagy uram verse. «Hadnagy uram, hadnagy uram!» ««Mi bajod van, édes fiam?»» «Piros vér foly a mentére.» ««Ne bánd, csak az orrom vére.»» «Hadnagy uram, hadnagy uram! El ne essék itt az útban.» ««Bele botlám egy nagy kőbe; Szegezz szuronyt s csak előre!»» Megy a honvéd, áll a hadnagy, Mély sebében […] Olvass tovább