Ajánljuk:

  • in

    Gyulai Pál – Hadnagy uram

    Jöjjön Gyulai Pál – Hadnagy uram verse. «Hadnagy uram, hadnagy uram!» ««Mi bajod van, édes fiam?»» «Piros vér foly a mentére.» ««Ne bánd, csak az orrom vére.»» «Hadnagy uram, hadnagy uram! El ne essék itt az útban.» ««Bele botlám egy nagy kőbe; Szegezz szuronyt s csak előre!»» Megy a honvéd, áll a hadnagy, Mély sebében […] Olvass tovább

  • in

    Gyulai Pál – Krisztus és a madarak

    Jöjjön Gyulai Pál – Krisztus és a madarak verse. Krisztus urunk futott, bujkált, Hideg földön, az erdőn hált; Üldözői ott sem hagyták, Ott is meg-megriasztották. Kis pacsirta pártját fogta, Merre bujkál, meg nem mondta, Sőt hítta az üldözőket, Hogy vezesse félre őket. De a fürj, ahogy meglátja: »Itt szalad!« mind azt kiáltja; A bibic meg […] Olvass tovább

  • in

    Gyulai Pál: Szeretnélek még egyszer látni

    Jöjjön Gyulai Pál: Szeretnélek még egyszer látni verse. Szeretnélek még egyszer látni A kertben, ott a fák alatt, Hallgatni édes csevegésed, Mint gyermek, úgy örülni véled, Szakítva a virágokat. Szeretnélek még egyszer látni Homályos őszi délután, Kandallódnál a karosszéken, Ha mintegy elringatva, ébren Alszol, s álmodva nézsz reám. Szeretnélek még egyszer látni, Midőn úgy várod […] Olvass tovább

  • in

    Gyulai Pál: Hazám

    Jöjjön Gyulai Pál: Hazám verse. Sokszor valál már életedben Veszendő, oh szegény hazám! Tatár, török és német gyilkolt S haldoklál fényes rabigán: Mi lesz majd sorsod a jövőben? Ki tudja azt; sötét titok; De most, de most, ha rád tekintek, Csak sírok és csak sirhatok. Nem gyáva bú e könnyek anyja, Haragom sirja azokat; Beszélünk […] Olvass tovább

  • in

    Gyulai Pál: Szüreti lakomán

    Jöjjön Gyulai Pál Szüreti lakomán verse. Hegyen a köd fehér-kéken Napsugár csókjába vész, Diófán, a hegy tövében, Víg madárka fütyörész. Csak visszhang a víg madárdal, Nincs virág, a lomb lehull; De bár minden hervad, elhal, Szüret zajlik, kedv virul. Vajha őszén napjainknak, Midőn talló, száraz ág, Mit legtöbbször hátra hagynak, Szerelem és ifjuság: Hangzanék egy-egy […] Olvass tovább

  • in

    Gyulai Pál: A hősök sírja

    Jöjjön Gyulai Pál: A hősök sírja verse. Egy sírban, az erdő-szélen, Háromszáz hős alszik mélyen, Mély sebekkel eltemetve, Emlék nélkül, elfeledve. De lehajlik a zöld erdő, Rájok élő koszorút sző, És mint álmaik haragja, Harsog, zúg a bérc patakja, Éjfél tájban, sírjok ormán, Felgyúl néha egy-egy villám, És felindul a természet, A menny mintegy leborúl, S […] Olvass tovább