A versek oldala
József Attila versei
József Attila a magyar költészet egyik legkiemelkedőbb alakja
1905. április 11. (Budapest) — 1937. december 3. (Balatonszárszó)
Egy érdekesség József Attiláról, amit nem biztos, hogy tudtál. József Attilának volt egy öccse, Mircea József Attila apja, Iosif Aron második felesége, Kiss Juliánna, azaz Julis néni sokszor emlegette férje Budapesten hagyott családját. Sajnálta a szegény mosónőt, akinek három gyerek maradt a nyakán. József Áron azzal nyugtatgatta az asszonyt, hogy a fiából ügyvéd lett, régi családja nem […] Olvass tovább
Ezekért állt bíróság előtt József Attila – íme az ítéletek. A hányatott sorsú József Attilának többször akadt gondja versei miatt, amit a korban sokan tabudöntögetőnek, hazaárulónak vagy éppen istenkáromlónak bélyegeztek. Ezért nem kaphatott soha tanári állást, de ez irányította rá elsőként az ország figyelmét is: az egész országban beszámoltak a napilapok peréről, ami 1924. és […] Olvass tovább
Az ember igen összetett lelkileg, így igen sok emóció jöhet a felszínre. Olvass bele, és döntsd el, hogy a Te világodnak való-e?! Ha szentimentalizmusra vágysz, akkor ezt a verset érdemes elolvasnod! MÉRT HAGYTÁL EL, HOGYHA KÍVÁNSZ Igaz-e, hogy érezlek most is, Amikor messzire vagy tőlem? Mért hagytál el, hogyha kívánsz, Ha bennem lehetsz csak ünneplőben? […] Olvass tovább
Sokan úgy vélik, hogy ez a szerzemény a leghíresebb és legnépszerűbb a költő tollából. Biztosan Te is ismered, így kellemesen nosztalgiázhatsz. Ismert lett azért, mert egy olyan dacos, szókimondó, támadó és ennek ellenére játékos hangulatban beszél, amit jó olvasni. Születésnapomra Harminckét éves lettem én – meglepetés e költemény csecse becse: ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten […] Olvass tovább
Egy igen összetett alkotással állunk szemben, amely egyike a leghíresebb a magyar versek közül. A szerzemény vallomás, amelyben három szereplő tűnik fel: a gyermeki én, a felnőtt én és a mama. Megtalálható benne a harag, az elhanyagoltság érzése, ám ezt kompenzálja a megbánás, elérzékenyülés hangulata. MAMA Már egy hete csak a mamára gondolok mindíg, meg-megállva. […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Aki szegény, az a legszegényebb verse. Ha az Isten íródiák volna S éjjel nappal mozogna a tolla, Úgy se győzné, ő se, följegyezni, Mennyit kell a szegénynek szenvedni. Aki szegény, az a legszegényebb, Fázósságát odadja a télnek, Melegét meg odadja a nyárnak, Üres kedvét a puszta határnak. Köznapokon ott van a dologba, Várt […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: A csoda verse. A csoda Kár volna magamat eladnom Célért, eszméért, okért, hitért. Hogy magyarázzam az eget másoknak. Eladni magamat semmiért. Te vén szilvafa, ugye, igazam van? Te tudod, te százesztendőt éltél!… S akkor sikított, elbőgte magát A kert mellett egy vén acéltehén. Nem is acél volt, hanem drágakő. Pálmaág-farkkal. Ott kinyúlt […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Balatonszárszó verse. 1 Zúg már az ősz, gyűlik és kavarog, fehér habokba szaggatja a zöldet. Fogócskáznak az apró viharok, az ablakban a legyek megdögölnek. Nyafog a táj, de néha némaság jut az eszébe s új derűt lel abban. Tollászkodnak a sárga lombu fák, féllábon állván a hunyorgó napban. Kell már ahhoz a testhez […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Én nem tudom verse. Én nem tudom, mi fenyeget az estek csipkés árnyain; mint romló halról a legyek, szétszállnak tőle álmaim. És nem tudom, mily dajkahang cseng a szivembe csendesen: nyugodj, hiszen csak este van s mitől is félnél, kedvesem? Köszönjük, hogy elolvastad József Attila költeményét. Mi a véleményed a Én […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila: Ködből, csöndből verse. József Attila: Ködből, csöndből Nem várom már az életet. Vagyok úgy, ahogyan lehet. S ha nem lehet, akkor sehogy, ha sok a nap, hát soká fogy. Két szememből a Nap kivész. Már csupán a lámpába néz. Ha tűz lobog, hát majd elég. Ha vér ömlik, hát van elég. Aki megbánt, én […] Olvass tovább
Ha kíváncsi vagy, a költő melyik versétől lábad könnybe a szemed, olvass tovább, és megtudhatod! Nagy érzelmek hoz fel, miközben elgondolkodtat. ÓH SZÍV! NYUGODJ! Fegyverben réved fönn a téli ég, kemény a menny és vándor a vidék, halkul a hó, megáll az elmenő, lehellete a lobbant keszkenő. Hol is vagyok? Egy szalmaszál nagyon helyezkedik a […] Olvass tovább
Jöjjön József Attila – Útrakészség verse. Ha elmegyek, ha szólítanak, Utánam minden ittmarad. Össze leszek már én törve, Csóktalanul meggyötörve. S utánam minden ittmarad. Mennyi lány és mennyi ajándék! Mennyi bűn és mennyi szándék! De a bűnös, én nem vagyok, De a gyáva – én az vagyok. Mennyi bűn és mennyi szándék! Én soha, soha […] Olvass tovább