A Tájkép című versben az évszakok megjelenítése kap hangsúlyos szerepet, a műben az őszből a télbe való átmenet időszakát örökíti meg a lírai beszélő. Az ősz az elmúlásra is utal, ez a magyarázata annak, hogy a nagy fokú zeneiség ellenére sem lehet a vers hangulata önfeledten vidám. – írja az nkp.hu

Weöres Sándor: Tájkép

Ködbe-hanyatlott régi vidék –
Könnyez a felhő, szürke az ég…

Alszik a ködben a csonka határ –
Délen a tájrul a nyári madár…

Messzire néznek a szürke hegyek –
Állnak az égen a hóseregek…

Ködbe-takartan alszik a táj –
Alszik az őszben…tél-fele jár…

Házak a tájban gondtalanul –
Ködteli földre az ősz szava hull…

Barna a tájék, sárga a fa –
Nyikkan a csöndben a tél fogata…

Csörren a csermely, dermed a tó –
Halkan a tájra hullik a hó…

Elmegy a sárga, jő a fehér –
Hóba takarva nyargal a szél…

Cukros a házak rőt fedele –
Halva vonaglik az ősz ereje…

Nyargal a tájon a hóval a szél –
Elmegy az ősz és itten a tél…

Halkan a tájék télbe borul –
Mindig a régi…mindig az új..

The post Weöres Sándor: Tájkép appeared first on Meglepetesvers.hu.

Weöres Sándor: UJJÉ-!-VI MESE

Mesét mondok, dí-dá-dú,
egyszer volt egy százlábú.

Hát az a százlábú állat
sorra számlálgatott minden lábat,
eredményül mennyi jött?
épp 365.

Az év minden napjára
jut neki 1-1 lába.

Egyik csupa kulimász,
a másikkal magyaráz,
harmadikkal zongorázik,
negyedikkel falra mászik,
ötödikkel mutogat,
hatodikkal cukrot ad,
hetedikkel krumplit hámoz,
nyolcadikkal sok vendéget hív a házhoz,
kilencedikkel az ajtót nyitja,
tizedikkel vendégeit kihajítja,
tizenegyedik csak csonka,
tizenkettedikkel ágyát bontja,
tizenharmadikat leharapták,
tizennegyedikkel fog vakmacskát,
tizenötödikkel koccint,
tizenhatodikkal pöccint,
tizenhetedikkel fociz,
tizennyolcadikkal kocsiz,
tizenkilencedikkel sántikál,
a többivel fürgén szaladgál.

Ahány lába
– mert nem dőre –
éppen annyi adománya
az újesztendőre:
minden napra jut 1-1,
a sok kicsi sokra megy.

The post Weöres Sándor: Újévi mese appeared first on Meglepetesvers.hu.

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó, ha cinke volnék, útra kelnék,
hömpölygő sugárban énekelnék –
Minden este morzsára, búzára
visszaszállnék anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék,
minden bő kabátba belebújnék –
nyári éjen, fehér holdsütésben,
elcsitulnék, jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék, kerek égen,
csorogna a földre, sárga fényem –
Jaj, de onnan vissza sose járnék
anyám nélkül mindig sirdogálnék.

The post Weöres Sándor: Buba éneke appeared first on Meglepetesvers.hu.

Weöres Sándor: A galagonya

Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya
magába.
Hogyha a Hold rá
fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.

The post Weöres Sándor: A galagonya appeared first on Meglepetesvers.hu.

Weöres Sándor „Bodri” című verse a magyar gyermekirodalom egyik kedvelt darabja. A költemény egyszerű, játékos nyelvezetével, ritmusával és kedves hangulatával ragadja meg az olvasót, miközben a mindennapi életből vett jelenetet ábrázol.

Bodri kutya világa

A vers középpontjában Bodri, a kutya áll, akinek mindennapjai egy vidéki udvaron telnek. A költő néhány rövid sorban is képes érzékletesen bemutatni Bodri környezetét:

Bodri sétál, füle-farka szétáll, vagyis boldog, élettel teli.

Itatója kicsi kút, etetője mély tál – ezek a képek a gondoskodás, a biztonság és az otthonosság érzetét keltik.

Állatok találkozása az udvaron

A vers második felében megjelenik a tarka macska, aki a kőkerítés szélén üldögél. A macska észreveszi Bodrit, és gyorsan felmászik a szilvafára. Ez a jelenet játékos ellentétet teremt a kutya és a macska között, miközben a gyermeki világban gyakran előforduló helyzetet ábrázol.

Stílus és ritmus

Weöres Sándor verseiben gyakran jelenik meg a zeneiség, a ritmus és a játékosság. A „Bodri” sorai rövidek, könnyen megjegyezhetők, ismétlődő hangzásuk pedig különösen alkalmassá teszi a verset óvodai, iskolai tanulásra és szavalásra.

A vers üzenete és jelentősége

A „Bodri” nem csupán egy kedves állatvers, hanem a gyermekek számára ismerős, biztonságos világot ábrázol. A költemény segíti a természet, az állatok szeretetére nevelést, valamint a mindennapi élet apró örömeinek észrevételét. Weöres Sándor művei – köztük a „Bodri” – hozzájárulnak a magyar gyermekirodalom gazdagságához, és generációk óta örömet szereznek a legkisebbeknek is.

Ajánlott további olvasnivalók Weöres Sándor verseiről

Weöres Sándor legszebb versei gyerekeknek

Weöres Sándor gyermekversei elemzéssel

Weöres Sándor művei a Líra könyváruházban

Weöres Sándor: Bodri

Bodri kutya sétál,
füle-farka szétáll,
itatója kicsi kút,
etetője mély tál.

Kőkerítés szélinél
tarka macska üldögél,
észreveszi a kutyát,
megmássza a szilvafát.

The post Weöres Sándor: Bodri appeared first on Meglepetesvers.hu.

Szunnyadj, kisbaba,
Őriz halk szoba,
Zsongó éjszaka,
Csillagfény.

Hold jár egymaga,
Rád hull fátyola,
Álmodj, kisbaba,
Tündérként.

Nagy a menny
Ablaka,
Süt a hold
Éjszaka,
Letekint
Egymaga:
„Aludjál
Kisbaba!”

The post Weöres Sándor: Szunnyadj, kisbaba appeared first on Meglepetesvers.hu.

Hűvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
Kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hűvös és öreg az este.

The post Weöres Sándor: Valse triste appeared first on Meglepetesvers.hu.

Árok mellett
üszkös a fadereka,
üszkös a fadereka,
kikorhadt.

Felhő-cápa
úszik az egeken át,
űzi a hegyeken át
a holdat.

Egyszer égig
fölmásznék,
mennyei cápát
horgásznék.

Föl ne mássz, mert
üszkös a fadereka,
üszkös a fadereka,
kikorhadt.

The post Weöres Sándor: Hold és felhő appeared first on Meglepetesvers.hu.

Szikrázó az égbolt
aranyfüst a lég,
eltörpül láng-űrben a
tarka vidék.
Olvadtan a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött utaznak
izzó gyöngyszemek.
Ragyogó kékségen
sötét pihe-szál:
óriás magányban
egy pacsirta száll.

Legszebb nyári versek – íme 12 nagyszerű költemény a nyárról

The post Weöres Sándor: Kánikula appeared first on Meglepetesvers.hu.

Keverd a szíved
napsugár közé,
készíts belőle
lángvirágot,
s aki a földön
mellén viseli
és hevét kibírja,
ő a párod.

Még több szerelmes verset ITT találsz

The post Weöres Sándor: A társ appeared first on Meglepetesvers.hu.

`A férfi`

Szeretem ernyős szemedet,
etető puha kezedet,
mellém simuló testedet,
csókolnám minden részedet.

Ha minket földbe letesznek,
Ott is majd téged szeretlek,
őszi záporral mosdatlak,
vadszőlő-lombbal csókollak.

`A nő`

Hidd el, ha egyszer meghalunk,
föl a felhőbe suhanunk.
Vének leszünk és ráncosak,
de szívünkben virágosak.

Nagy felhő-hintánk csupa láng,
alattunk sürög a világ,
gurul a labda, sül a fánk,
mosolyog hetven unokánk.

The post Weöres Sándor: Boldogság appeared first on Meglepetesvers.hu.

Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.

Egyetlen parancs van, a többi csak tanács: igyekezz úgy érezni, gondolkozni, cselekedni, hogy mindennek javára legyél.
Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.

Az igazság nem mondatokban rejlik, hanem a torzítatlan létezésben.
Az öröklét nem az időben rejlik, hanem az összhang állapotában.

The post Weöres Sándor – Szembe fordított tükrök appeared first on Meglepetesvers.hu.

Adagio

Szállnak a vadlibák, szállnak,
a gyermekláncfü kelyhe becsukódik,
bugyrot cipel a nénike,
édesem messzire ment.
Megkérdezzem a nénikétől:
hova ment az édesem, hova ment?
Csak a vadlibák láthatják meg őt –
csak a gyermekláncfü szólhatna róla.
A csókod festi kékre az eget,
szemed szinétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.
Multkor a kertembe egy fiu jött,
gyümölcsöt hozott a kosarában.
Kék ruhában jött, mint a napsugár,
kék ruhád eszembe jutott.
Csupasz volt a nyaka íve…
mosolygott… nézett hosszasan…
Gyümölcsöt hozott. Mind fanyar volt,
a madaraktól kérdezd, hova lett.
A csókod festi kékre az eget,
szemed szinétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.
De rég nem láttam két szemedet!
s hogy fölébredtem egyszer éjjel,
a bokorról két mérges bogyó
bámult rám, sötét a sötétből.
De boldog voltam én veled!
s egy kövér ember jött szembe az uton,
bő volt nekem a köpenye,
bő volt neki a bánatom.

A csókod festi kékre az eget,
szemed szinétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.

Még több szerelmes verset ITT találsz

The post Weöres Sándor: Adagio appeared first on Meglepetesvers.hu.

Sándor napján
megszakad a tél,
József napján
eltünik a szél,
zsákban Benedek
hoz majd meleget,
nincs több fázás,
boldog aki él.

Már közhírré
szétdoboltatik:
minden kislány
férjhez adatik,
szőkék legelébb,
aztán feketék,
végül barnák
és a maradék.

The post Weöres Sándor: Tavaszköszöntő appeared first on Meglepetesvers.hu.

Termõ ékes ág, te,
jó anya,
életemnek elsõ
asszonya,

nagy meleg virág-ágy,
párna-hely,
hajnal harmatával
telt kehely,

benned kaptam elsõ
fészkemet,
szivem a sziveddel
lüktetett,

én s nem-én közt nem volt
mesgye-hegy,
benned a világgal
voltam egy.

Álmom öbleidbe újra
visszatér –
álmom öbleidbe újra
visszatér!

Alabástrom bálvány,
jó anya,
életem hatalmas
asszonya,

szemed Isis smaragd-dísze,
tiszta, szép,
hajad Pallas bronz-sisakja,
színe ép,

csak arcodon lett keményebb
minden árny,
mint a délutáni égen
vércse-szárny.

Elsõ szép játékom,
jó anya,
gyermekségem gazdag
asszonya,

a kamaszkor tõled
elkuszált,
szemem a szemedbe
nem talált.

így tûnõdtem: „Mért szült,
mért szeret,
ha örökre élni
nem lehet?

Énmiattam annyi mindent
öl, temet!
Mért nem tett a hóba inkább
engemet!”

A kamaszkor tõled
elkuszált,
férfi-szívem újra
rád-talált,

férfi-szívem a szivedre
rátalált,
megköszön most percet, évet
és halált.

Álmom karjaidba
visszatér,
álmom karjaidba
visszatér…

Erõs ház, szép zászló,
jó anya,
sorsomnak nyugalmas
asszonya.

Majd ha cseppig átfolyt rajtam
mind e lét,
úgy halok az õs-egészbe,
mint beléd.

The post Weöres Sándor – Anyámnak appeared first on Meglepetesvers.hu.

Szórd szét kincseid – a gazdagság legyél te magad.

Nyűdd szét díszeid – a szépség legyél te magad.

Feledd el mulatságaid – a vígság legyél te magad.

Égesd el könyveid – a bölcsesség legyél te magad.

Pazarold el izmaid – az erő legyél te magad.

Oltsd ki lángjaid – a szerelem legyél te magad.

Űzd el szánalmaid – a jóság legyél te magad.

Dúld fel hiedelmeid – a hit legyél te magad.

Törd át gátjaid – a világ legyél te magad.

Vedd egybe életed-halálod – a teljesség legyél te magad.

The post Weöres Sándor – Tíz lépcső appeared first on Meglepetesvers.hu.

Árnyad voltam, nedves moha közt bujdokoltam,
fölém-simuló tótükörben mindenem fájt,
sások éle összevagdalt,
bocsáss be, bocsáss be!
Ott a felhő puha ágya,
selyem holdfény borul rája,
ne gyere az én szobámba.

Lángod voltam, forróságodat sírva hordtam,
kopár égen meddő szívemtől perzselődtem,
mégis fáztak a virágok,
bocsáss be, bocsáss be!
Ott a felhő puha ágya,
bársony holdfény borul rája,
ne gyere az én szobámba.

Lelked voltam, lelketlenek közt bandukoltam,
fakó vízben merev-szemű halakat láttam,
s fáradt bivalyt bámulni a hídról,
bocsáss be, bocsáss be!
Legyél újra kezem árnya,
legyél újra szemem lángja,
ne gyere az én szobámba.

Árnyad voltam, lángod voltam, lelked voltam,
bocsáss be, bocsáss be!

The post Weöres Sándor: Tündérszerelem appeared first on Meglepetesvers.hu.

Árnyak sora ül a réten.
Nyáj zsong be a faluvégen.
Zúg-dong sűrű raj a fákon.
Békák dala kel az árkon.

Bim-bam! Torony üregében
Érc-hang pihen el az éjben.
Csillag süt a szeder-ágra.
Lassan jön a pásztor álma.

Rezgő-fű a feje-alja.
Nyár-éj ege betakarja.
Bim-bam! Torony üregében
Érc-hang pihen el az éjben.

The post Weöres Sándor: Nyári este appeared first on Meglepetesvers.hu.

Az okosak ajánlják: legyen egyéniséged.
Jó; de ha többre vágyol, legyél egyén-fölötti:
vesd le nagy-költőséged, ormótlan sárcipődet,
szolgálj a géniusznak, add néki emberséged,
mely pont és végtelenség: akkora, mint a többi.

Fogd el a lélek árján fénylő forró igéket:
táplálnak, melengetnek valahány világévet
s a te múló dalodba csak vendégségbe járnak,
a sorsuk örökélet, mint sorsod örökélet,
társukként megölelnek és megint messze szállnak.

The post Weöres Sándor: Ars Poetica appeared first on Meglepetesvers.hu.

Éj-mélyből fölzengő
– csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
tél csendjén halkan ring.

Földobban két nagy ló
– kop-kop-kop – nyolc patkó.
Nyolc patkó – kop-kop-kop –
csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
– csing-ling-ling – száncsengő.
Száncsengő – csing-ling-ling –
tél öblén távol ring.

The post Weöres Sándor: Száncsengő appeared first on Meglepetesvers.hu.

Szatén kabát a széken.
A hold frissen vert érem.
Csak holnap lesz kerek.
A kobalt fény az égen
elfedte a hegyek
csúcsát a messzeségben.

A rétre társzekérrel
hozzák most a homályt.
A fenyők közt az éjben
az út opál fonál,
de elszakadt a vége.

A vízesés fehéren
lóg. Azt hiszem, hogy áll.
Szatén kabát a széken.

The post Weöres Sándor: Örök pillanat appeared first on Meglepetesvers.hu.

Szép a fenyő télen-nyáron,
sose lepi dermedt álom:
míg az ágán jég szikrázik,
üde zöldje csak pompázik.

Nagykarácsony immár eljő,
érkezik az újesztendő.
Míg a mező dermed, fázik,
a zöld fenyves csak pompázik.

The post Weöres Sándor – Szép a fenyő appeared first on Meglepetesvers.hu.

Harap-utca három alatt
megnyílott a kutya-tár,
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülű Aladár.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!

Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
törzs-vevőknek 5 forintért
kapható a kutya már.
Kutya-tár! kutya-tár!
Kutyafülű Aladár!

The post Weöres Sándor: A kutya-tár appeared first on Meglepetesvers.hu.

Kodály Zoltán mesternek

Oly árvák ők mind, az öregek.
Az ablakból néha elnézem őket,
hogy vacogó szélben, gallyal hátukon
mint cipekednek hazafelé –
vagy tikkadt nyárban, a tornácon
hogy üldögélnek a napsugárban –
vagy téli estén, kályha mellett
hogyan alusznak jóizüen –
nyujtott tenyérrel a templom előtt
úgy állanak búsan, csüggeteg,
mint hervadt őszi levelek
a sárga porban.

És ha az utcán bottal bandukolnak,
idegenül néz a napsugár is
és oly furcsán mondja minden ember:
„Jó napot, bácsi.”

A nyári Nap,
a téli hó,
őszi levél,
tavaszi friss virág
mind azt dalolja az ő fülükbe:
„Élet-katlanban régi étek,
élet-szekéren régi szalma,
élet-gyertyán lefolyt viasz:
téged megettek,
téged leszórtak,
te már elégtél:
mehetsz aludni…”

Olyanok ők,
mint ki utazni készül
és már csomagol.

És néha, hogyha agg kezük
játszik egy szőke gyerekfejen,
tán fáj, ha érzik,
hogy e két kézre,
dolgos kezekre,
áldó kezekre
senkinek sincsen szüksége többé.

És rabok ők már,
egykedvű, álmos leláncolt rabok:
hetven nehéz év a békó karjukon,
hetven év bűne, baja, bánata –
hetven nehéz évtől leláncolva várják
egy jóságos kéz,
rettenetes kéz,
ellentmondást nem tűrő kéz
parancsszavát:

„No gyere, tedd le.”

The post Weöres Sándor: Öregek appeared first on Meglepetesvers.hu.

Három görbe legényke, róka rege róka,
Tojást lopott ebédre, róka rege róka,
Lett belőle rántotta, róka rege róka,
A kutya lerántotta, róka rege róka.

Egyik szidta gazdáját, róka rege róka,
Másik meg a fajtáját, róka rege róka,
Harmadik az ükapját, róka rege róka,
Hozzávágta kalapját, róka rege róka.

The post Weöres Sándor: Regélő appeared first on Meglepetesvers.hu.

Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem,
amikor szeretni tudtam,
és szeretnek-e, nem kérdeztem.
Csak ennyi történt teljes életemben,
egyébkor szakadékba buktam.
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem.

The post Weöres Sándor: Üdvösség appeared first on Meglepetesvers.hu.

Suttog a fenyves, zöld erdõ.
Télapó is már eljõ.
Végire jár az esztendõ,
cseng a fürge száncsengõ.
Tél szele hóval, faggyal jõ,
elkel most a nagykendõ.

Libben a tarka nagykendõ,
húzza-rázza hûs szellõ.
Suttog a fenyves, zöld erdõ,
rászitál a hófelhõ.
Csendül a fürge száncsengõ,
véget ér az esztendõ.

The post Weöres Sándor: Suttog a fenyves appeared first on Meglepetesvers.hu.

Könyv, toll, tinta, ceruza,
rontom-bontom,
kezdődik az iskola,
csak aszondom.

Kora reggel rohanás,
rontom-bontom,
nem könnyű a tanulás,
csak aszondom.

Tízpercben nagy futkosás,
rontom-bontom,
torkod fájdul, ne kiálts,
csak aszondom.

Zsemlye és vajaskenyér,
rontom-bontom,
morzsát szedhet az egér,
csak aszondom.

Énekóra, la-la-la,
rontom-bontom,
reng a terem ablaka,
csak aszondom.

Tornaóra, egy-kettő,
rontom-bontom,
leszakad a háztető,
csak aszondom.

Kintről benéz egy szamár,
rontom-bontom,
iskolába sose jár,
csak aszondom.

The post Weöres Sándor: Kezdődik az iskola appeared first on Meglepetesvers.hu.

Bóbita Bóbita táncol,
körben az angyalok ülnek,
béka-hadak fuvoláznak,
sáska-hadak hegedülnek.

Bóbita, Bóbita játszik,
szárnyat igéz a malacra,
ráül, ígér neki csókot,
röpteti és kikacagja.

Bóbita, Bóbita épít,
hajnali köd-fal a vára,
termeiben sok a vendég,
törpe-király fia-lánya.

Bóbita Bóbita álmos,
elpihen őszi levélen,
két csiga őrzi az álmát,
szunnyad az ág sűrűjében.

The post Weöres Sándor: A tündér appeared first on Meglepetesvers.hu.

Juli néni, Kati néni
– letye-petye-lepetye! –
Üldögélnek a sarokba, jár a nyelvük, mint a rokka
– letye-petye-lepetye! –
Bárki inge, rokolyája
– letye-petye-lepetye! –
Lyukat vágnak közepébe, kitűzik a ház elébe
– letye-petye-lepetye! –

The post Weöres Sándor: Pletykázó asszonyok appeared first on Meglepetesvers.hu.

Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,
nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,
miket magam választottam; nyisd szekrényemet:
benn semmi jellemzőt sem találsz.

Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,
de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem
rég megszokta kezem dombját-völgyét,
de ő sem tud mesélni rólam.

Pedig nem rejtőzöm — csak igazában nem vagyok.
Cselekszem és szenvedek, mint a többi,
de legbenső mivoltom maga a nemlét.

Barátom, nincs semmi titkom.
Átlátszó vagyok, mint az üveg — épp ezért
miként képzelheted, hogy te látsz engem?

The post Weöres Sándor: Önarckép appeared first on Meglepetesvers.hu.

A ranglisták oldalunk látogatottsági adatai alapján készül – rendszeresen.

The post Weöres Sándor 10 legnépszerűbb verse – Hányat ismersz belőlük? appeared first on Meglepetesvers.hu.

Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.

Én is, ládd, én is, ládd,
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.

Hó fölött, ég alatt
nagy könyvből dalolnék
fehér ingben, mezítláb,
ha karácsony volnék.

Viasz-szín, kén-sárga
mennybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.

Kis ágat öntöznék
fönn a messze Holdban.
Fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan.

Csak sírnék, csak rínék,
ha karácsony volnék,
vagy legalább utolsó
fia-lánya volnék

The post Weöres Sándor: Nől a dér, álom jár appeared first on Meglepetesvers.hu.

Tűzben fa parazsa volnék,
vízben puha moha volnék,
légben jegenyefa volnék,
földön anyám fia volnék.

Szélben libapihe volnék,
kasban puha csibe volnék,
erdőn galagonya volnék,
otthon apám fia volnék.

The post Weöres Sándor: Mi volnék? appeared first on Meglepetesvers.hu.

Fut, robog a kicsi kocsi,
Rajta ül a Haragosi,
Din don diridongó.
Ha kiborul az a kocsi,
Leröpül a Haragosi,
Din don diridongó.

Fut a havon a fakutya,
Vele fut a retyerutya,
Din don diridongó.
Ha kiborul a fakutya,
Lepotyog a retyerutya,
Din don diridongó.

The post Weöres Sándor: Haragosi appeared first on Meglepetesvers.hu.

Sehallselát Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.

Azt gondolta, hogy a pék
a pékhálót szövi rég,
és kemencét fűt a pók,
ottan sülnek a cipók.

Azt hitte, hogy szűcs az ács,
zabszalmát sző a takács,
sziklát aszal a szakács,
libát patkol a kovács.

Míg más olvasott meg irt,
ő csak ordítani bírt,
megette a könyvlapot,
s utána tintát ivott.

Csak azt mondom: Dömötör
buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát
kerülte az iskolát.

Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor költeményét.
Mi a véleményed a Sehallselát Dömötör írásról?

Írd meg kommentbe!

The post Weöres Sándor: Sehallselát Dömötör appeared first on Meglepetesvers.hu.

Jön a tavasz, megy a tél,
barna medve üldögél,
kibújás vagy bebújás?
Ez a gondom, óriás!

Barlangból kinézzek-e?
Fák közt szétfürkésszek-e?
Lesz-e málna, odú-méz?
Ez a kérdés, de nehéz.

Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor költeményét.
Mi a véleményed A medve töprengése írásról?

Írd meg kommentbe!

The post Weöres Sándor: A medve töprengése appeared first on Meglepetesvers.hu.

Hó a mező takarója,
hűvös a nap, fogy a láng.

Délen a fecske, gólya
gondol-e ránk?

Nincs dal az ég hidegében,
károg a varjusereg.

Mégis a szán fut a jégen,
gyerekek!

Köszönjük, hogy elolvastad Weöres Sándor versét!

Mi a véleményed a  Tél írásról?

Írd meg kommentbe!

Jöjjön Weöres Sándor: Tél verse Hegyi Barbara, színésznő előadásában

The post Weöres Sándor: Tél appeared first on Meglepetesvers.hu.

A habokon
visz ladikom
csillámfodor
a Balaton.
Tüzes a víz
tüzes az ég
a láthatár
forgó kerék.
Somogyi part
kis dombjai:
kék takaró
rézgombjai.
Zalai part
hegyormai:
a föld s a lég
zsinórjai.
Somogyi part
zalai part:
hol szétfeszűl
hol összetart.
A Balaton
hintáz velem
két menny között
ring életem.

The post Weöres Sándor: Balaton appeared first on Meglepetesvers.hu.