Kovács Barbara versei
Ajánljuk:
-
in VERSEKKovács Barbara: Kutyakaland
Kovács Barbara : Kutyakaland Tegnap, hogy az utcán hazafelé mentem, nem tudtam, a szembejövők, mért bámulnak engem! Léptem szaporáztam, néha meg-megálltam, a rám tekintők mosolyát igencsak furcsálltam. Hónom alatt gördeszkámmal egyre csak ballagtam, magamon lopva végig nézve: mi furcsa van rajtam? A cipőm bekötve, dzsekim félig nyitva, sálam itt-ott kilóg, ez tán csak nem furcsa? […] Olvass tovább
-
in VERSEKKovács Barbara: Ma rossz leszek
Jöjjön Kovács Barbara: Ma rossz leszek verse. Ma rossz leszek. Elhatároztam. Senkinek nem köszönök. Az oviban verekedni fogok, meg egy tányért összetörök. Zsuzsi haját meghúzom, Laci rajzára odafirkálok, a várat feldöntöm, lehet, hogy ezért majd sarokban állok, de ma akkor is rossz leszek, olyan rossz, mint soha, fog majd csodálkozni az egész óvóda! Foglalkozás alatt […] Olvass tovább
-
in VERSEKKovács Barbara – Középsősök búcsúja a nagyoktól
Kovács Barbara – Középsősök búcsúja a nagyoktól Igaz, hogy a labdát tőlünk sokszor elvettétek, Mégis sajnáljuk, hogy innen majd elmentek. Igaz, hogy a csúszdáról sokszor elzavartatok, Mégis jó volt játszani veletek, ti nagyok. Igaz, hogy a kisházat mindig elfoglaltátok, Mégis ti voltatok, a legjobb barátok. Igaz, hogy a körbe sose engedtetek, Mégis nagyon jó volt […] Olvass tovább
-
in VERSEKKovács Barbara: Levél a szélben
Kovács Barbara: Levél a szélben Egy kis huncut szélgyerek falevelet kergetett. Összevissza kavarta, feldobálta magasra. Rászórta a fejemre, leráztam én nevetve; feldobáltam, fel az égbe, kapaszkodjon meg a szélbe! Ősz mondóka Kinézek az ablakon, Falevél egy nagy halom! Már a földet takarja, A szél összekavarja. Olvass tovább