A versek oldala
Jöjjön Petőfi Sándor: Zsuzsikához verse. Kicsinke szőke kis leányka, Az én szerelmem nagy! És tárgya e nagy szerelemnek Kis szőke lány, te vagy. Mit mondasz erre szőke kislány?… De ez csak fele még. Azon volnék én, hogy te lennél Énnékem feleség! Eljösz-e hozzám? el?… szépséges Szép fejkötőt veszek, S csak azt mondom: kimondhatatlan Hüséges férj […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Szülőimhez verse. Hej édes szülőimék, Gazdagodjam meg csak! Akkor, hiszem istenem, Nem panaszolkodnak. Minden teljesülni fog, Amit csak kívánnak; Megelőzöm vágyait Éd’sapám s anyámnak. Lesz csinos ház, amiben Megvonúlnak szépen; Pince lesz a ház alatt, Jó bor a pincében. Meghihatja éd’sapám Minden jóbarátját; Borozás közt lelköket A jókedvbe mártják. Szép kocsit […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A szabadsághoz verse. Oh szabadság, hadd nézzünk szemedbe! Oly sokáig vártunk rád epedve, Annyi éjen által, mint kisértet, Bolygott lelkünk a világban érted. Kerestünk mi égen-földön téged Egyetlenegy igaz istenséget, Te vagy örök, a többi mind bálvány, Mely leroskad, egy ideig állván. S mégis mégis számkivetve voltál, Mint a gyilkos Kain bujdokoltál, Szent […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Poharamhoz verse. Különben én becsüllek, oh pohár! Csak egy van benned, amit restelek; Azt restelem csak benned, oh pohár! Hogy olyan könnyen kihörpentelek. Ha én tenéked volnék, oh pohár! Ki nem fogynék a borból sohasem; Aztán, ha nékem volnál, oh pohár! Innál belőlem véges-végtelen. Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Augusztus 5-dikén verse. Itt a gyűrü, itt a gyűrü, Itt van végre ujjamon! Itt van ajka, itt van ajka, Itt van végre ajkamon! Oh, mi édes, oh, mi édes, A csók piros ajakán! A kerek világnak minden Édessége itt van tán. Csókolj, csókolj!… senki sem lát… Szíjad, szíjad ajkamat! S ha látnak […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Arany Jánoshoz verse. TOLDI írójához elküldöm lelkemet Meleg kézfogásra, forró ölelésre!… Olvastam, költőtárs, olvastam művedet, S nagy az én szivemnek ő gyönyörűsége. Ha hozzád ér lelkem, s meg talál égetni: Nem tehetek róla… te gyújtottad úgy fel! Hol is tehettél szert ennyi jóra, ennyi Szépre, mely könyvedben csillog pazar fénnyel? Ki és […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Amott a távol kék ködében verse. Amott a távol kék ködében Emelkedik egy falu tornya sötéten; Van egy fehér ház e faluban, Hol egy fekete szemü lyányka van. E lyányka, e lyányka, E fekete szem, Ez bánatom és örömem Százszínű szivárványa. Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Ki a szabadba! verse. Ki a szabadba, látni a tavaszt, Meglátni a természet szinpadát! Az operákban ki gyönyörködik? Majd hallhat ott kinn kedves operát. A természetnek pompás szinpadán A primadonna a kis fülmile; Ki volna, énekesnők, köztetek Merész: versenyre kelni ővele? Megannyi páholy mindenik bokor, Amelyben űlnek ifju ibolyák, Miként figyelmes hölgyek… hallgatván […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Szeretlek én, szeretlek téged verse. Szeretlek én, szeretlek téged, Kedves kis angyalom, Csak az fáj, hogy szerelmemet be Nem bizonyíthatom. Igy egyszerűen a szavamra, Ha tetszik, nem hiszed, És én mikép oszlassam el, ha Vannak, kétségidet? Születtem volna gazdag úrnak: Bizonyságtételért Egy-egy gyémántkövet dobnék el Minden kis szavadért. Ha királynak születtem […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Én vagyok itt! verse. Én vagyok itt, emésztő gyönyöröm! Én, sírhalmodnak hű zarándoka; Kérdezni jöttem, hogy mit álmodál A föld alatt az első éjszaka? Oh én nagyon borzasztót álmodám: A földet a nap űzé, kergeté, Kétségbeesve vágtatott a föld A mélybe le s a csillagok fölé; Utána a nap fáradatlanúl… A végtelent […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Hová levél? verse. Hová levél? te szebb reményeimnek Korán kiégett hajnalcsillaga! Keresni foglak; – hasztalan kereslek? Vagy még meglátjuk egymást valaha? Ha majd az éjnek hallgatag felében Halvány sugárt a hold a földre vet: A temetőnek küszöbét átlépem, S fejem lehajtom sírhalmod felett. Fölébredendsz-e ekkor álmaidból, És elhagyod mély, hűvös nyoszolyád? […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Magyar vagyok verse. Magyar vagyok. Legszebb ország hazám Az öt világrész nagy terűletén. Egy kis világ maga. Nincs annyi szám, Ahány a szépség gazdag kebelén. Van rajta bérc, amely tekintetet vét A Kaszpi-tenger habjain is túl, És rónasága, mintha a föld végét Keresné, olyan messze-messze nyúl. Magyar vagyok. Természetem komoly, Mint hegedűink […] Olvass tovább