A versek oldala
Petőfi Sándor: A természet vadvirága Mit ugattok, mit haraptok Engemet, hitvány ebek! Torkotokba, hogy megfúltok, Oly kemény koncot vetek. Nyirbáljatok üvegházak Satnya sarjadékain; A korláttalan természet Vadvirága vagyok én. Nem verték belém tanítók Bottal a költészetet, Iskolai szabályoknak Lelkem sosem engedett. Támaszkodjék szabályokra, Ki szabadban félve mén. A korláttalan természet Vadvirága vagyok én. Nem virítok […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Jövendölés verse. „Mondád, anyám, hogy álmainkat Éjente festi égi kéz; Az álom ablak, melyen által Lelkünk szeme jövőbe néz. Anyám, álmodtam én is egyet, Nem fejtenéd meg, mit jelent? Szárnyim növének, s átröpűltem A levegőt, a végtelent.” ‘Fiacskám, lelkem drága napja, Napomnak fénye! örvendezz; Hosszúra nyújtja élted isten, Álmodnak boldog titka ez.’ […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A XIX. század költői verse. Ne fogjon senki könnyelműen A húrok pengetésihez! Nagy munkát vállal az magára, Ki most kezébe lantot vesz. Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. Pusztában bujdosunk, mint hajdan Népével Mózes bujdosott, S követte, […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Betegségemben verse. Megmondtam úgye?: térj eszedre! S te nem fogadtad szavamat; Tovább üzéd eszeveszetten Az ostobáskodásokat. Most szépen vagy, szépen… de úgy kell Az ilyen szeleverdinek! Hanem mit prédikálok? késő Eső után a köpönyeg. Amint van, úgy van; most a dolgon Már változtatni nem lehet, És legjobb, amit tehetek, ha Előveszem türelmemet. […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A csillagos ég verse. Fekszem hanyatt a föld sötétzöld szőnyegén, És merengve nézem a sötétkék eget; Száll reám aranyos, ezüstös csillagfény És koszorú gyanánt övezi fejemet. Megfürösztém lelkem e sugárözönben, Lemosott magáról minden földi szennyet, S most ujjászületve a magasba röppen, S keresi a mennyet; Alszik az egész föld; mély és csendes […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Beszél a fákkal a bús őszi szél verse. Beszél a fákkal a bús őszi szél, Halkan beszélget, nem hallhatni meg; Vajon mit mond nekik? beszédire A fák merengve rázzák fejöket. Dél s est között van az idő, nyujtózom A pamlagon végig kényelmesen… Keblemre hajtva fejecskéjét, alszik Kis feleségem mélyen, csendesen. Egyik […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Ereszkedik le a felhő verse. Ereszkedik le a felhő, Hull a fára őszi eső, Hull a fának a levele, Mégis szól a fülemile. Az óra jó későre jár. Barna kislyány, alszol-e már? Hallod-e a fülemilét, Fülemile bús énekét? Záporeső csak ugy szakad, Fülemile csak dalolgat. Aki bús dalát hallgatja, Megesik a szíve rajta. […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Dicsőséges nagyurak verse. Dicsőséges nagyurak, hát Hogy vagytok? Viszket-e ugy egy kicsit a Nyakatok? Uj divatu nyakravaló Készül most Számotokra… nem cifra, de Jó szoros. Tudjátok-e, mennyit kértünk Titeket, Hogy irántunk emberiek Legyetek, Vegyetek be az emberek Sorába… Rimánkodott a szegény nép, S hiába. Állatoknak tartottátok A népet; Hát ha most […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Akasszátok fel a királyokat verse. Lamberg szivében kés, Latour nyakán Kötél, s utánok több is jön talán, Hatalmas kezdesz lenni végre, nép! Ez mind igen jó, mind valóban szép, De még ezzel nem tettetek sokat – Akasszátok föl a királyokat! Kaszálhatd a fűt világvégig, Holnap kinő az, ha ma lenyesik. Tördelheted le […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Hortobágyi kocsmárosné verse. Hortobágyi kocsmárosné, angyalom! Tegyen ide egy üveg bort, hadd iszom; Debrecentől Nagy-Hortobágy messze van, Debrecentől Hortobágyig szomjaztam. Szilaj nótát fütyörésznek a szelek, Lelkem, testem majd megveszi a hideg: Tekintsen rám, kocsmárosné violám! Fölmelegszem kökényszeme sugarán. Kocsmárosné, hej hol termett a bora? Savanyú, mint az éretlen vadalma. Csókolja meg az ajkamat […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Szörnyű idő verse. Szörnyű idő, szörnyű idő! S a szörnyüség mindegyre nő. Talán az ég Megesküvék, Hogy a magyart kiirtja. Minden tagunkból vérezünk, Hogy is ne? villog ellenünk A fél világnak kardja. És ott elől a háború Csak a kisebb baj; szomorúbb, Mi hátul áll, A döghalál. Be kijutott a részed Isten […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Ki fogja vajon megfejteni… verse. Ki fogja vajon megfejteni E rejtélyt: Az emberiségnek könnyei Lemoshatnák-e az emberiségnek szennyét? Olvass tovább