A versek oldala
Petőfi Sándor magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és egyik legkiemelkedőbb alakja.
Rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra, és az ismertebbeket sok más nyelvre lefordították.
Mutatjuk Petőfi Sándor: 1848 versét. Ezernyolcszáznegyvennyolc, te csillag, Te a népek hajnalcsillaga!… Megviradt, fölébredett a föld, fut A hajnaltól a nagy éjszaka. Piros arccal Jött e hajnal, Piros arca vad sugára Komor fényt vet a világra; E pirúlás: vér, harag és szégyen A fölébredt nemzetek szemében. Szégyeneljük szolgaságunk éjét, Zsarnokok, rátok száll haragunk, S a […] Olvass tovább
Petőfi Sándor már 1847-ben írt a csalfa tündérről… „A könyvet szép, de csalfa tündér lakja; Ha fölnyitod, megkapja szívedet, És fölvisz a legragyogóbb csillagra.” – áll a költeményben. Tudd meg melyik költeményből származik az idézet! KLIKK a teljes versért. Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Befordúltam a konyhára verse. Befordúltam a konyhára, Rágyujtottam a pipára… Azaz rágyujtottam volna, Hogyha már nem égett volna. A pipám javában égett, Nem is mentem én a végett! Azért mentem, mert megláttam, Hogy odabenn szép leány van. Tüzet rakott eszemadta, Lobogott is, amint rakta; Jaj de hát még szeme párja, Annak volt […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – Kis-kunság verse. Hova szívem, lelkem Mindig mindenhonnan vissza-visszavágyott, Ujra láttam végre születésem földét, A szép Kiskunságot! Bejártam a rónát, Melyet átölel a Tisza-Duna karja, S ölében, mint kedves mosolygó gyermekét Az anya, ugy tartja. Itt vagyok megint a Nagyvárosi élet örökös zajában, Oh de képzeletem most is odalenn az Alföld rónáján […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Szeget szeggel verse. Jaj, a hátam, jaj a hátam Odavan! Szomszéd bácsi kiporozta Csúfosan. Átkozott a görcsös fütykös Somnyele! Mellyel engem oly pogányúl Csépele. Mért is tart hát kertet s benne Körtefát? És az isten rá gyümölcsöt Minek ád? Csábitólag kandikált a Körte rám; Csábjait ki már sehogysem Állhatám. Átugortam a palánkon […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A jó öreg kocsmáros verse. Itt, ahonnan messze kell utazni, míg az Ember hegyet láthat, itt a szép alföldön, Itten élek én most megelégedéssel, Mert időm vidáman, boldogságban töltöm. Falu kocsmájában van az én lakásom; Csendes kocsma ez, csak néha zajlik éjjel. Egy jó öregember benne a kocsmáros… Áldja meg az isten […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor – István öcsémhez verse. Hát hogymint vagytok otthon, Pistikám? Gondoltok-e ugy néha-néha rám? Mondjátok-e, ha estebéd után Beszélgetéstek meghitt és vidám, Mondjátok-e az est óráinál: Hát a mi Sándorunk most mit csinál? És máskülönben hogy van dolgotok? Tudom, sokat kell fáradoznotok. Örök törődés naptok, éjetek, Csakhogy szükecskén megélhessetek. Szegény atyánk! ha ő […] Olvass tovább
Ha kíváncsi vagy, Petőfi Sándor melyik versétől lábad könnybe a szemed, olvass tovább, és megtudhatod! A békés kezdőkép drámai zárul. A láncát letépő őrült képével a mű társadalmi mondandóval ér véget, és a Tisza az erejére ébredt népet szimbolizálja. A TISZA Nyári napnak alkonyúlatánál Megállék a kanyargó Tiszánál Ott, hol a kis Túr siet beléje, […] Olvass tovább
Első komolyabb hangvételű, visszatekintő verse ez a szerzemény. Nincsenek népies formák benne. A középső versszakokban Petőfi Sándort ért gondokról szól, és ezt keretbe foglalja az első és utolsó két-két versszak, melyek a hazáról íródtak. A mű végkicsengése a sok gyötrelem ellenére pozitív. Hazámban Arany kalásszal ékes rónaság, Melynek fölötte lenge délibáb Enyelgve űz tündér játékokat, […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Szemek, mindenható szemek! verse. Szemek, mindenható szemek! Ne nézzetek, ne nézzetek Reám oly hidegen, oly hidegen; Megöltök, ez halál nekem. Halál nekem! Vagy, oh mindenható szemek! Csak öljetek meg, öljetek; Aztán mosolygjatok, mosolygjatok, S én újolag föltámadok, Föltámadok! Köszönjük, hogy elolvastad Petőfi Sándor: Szemek, mindenható szemek! versét! Mi a véleményed Petőfi Sándor: Szemek, […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Csokonai verse. Egy kálomista pap s Csokonai Egymásnak voltak jóbarátai. Kilódul egyszer Debrecenből S a jóbarát előtt megáll, S: ihatnám, pajtás! így kiált föl Csokonai Vitéz Mihály. „No, ha ihatnál, hát majd ihatol, Akad még bor számodra valahol, Ha máshol nem, tehát pincémben; Ottan nem egy hordó bor áll,” Szólott a pap, […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Fütty verse. Adta finnyás közönsége! Csúnyaság, amit mivel: Minden este megköszönti Társaságunk, füttyivel. És aztán a füttyök mellett Milyen a jövedelem? A színész elébb-utóbb is Csak megszökni kénytelen. Ej, egy rókát kétszer nyúzni, Ez, urak, mégsem megyen; Már ha fütty van, legalább hát Tele színházban legyen! Köszönjük, hogy elolvastad Petőfi Sándor: Fütty […] Olvass tovább