A versek oldala
Petőfi Sándor magyar költő, forradalmár, nemzeti hős, a magyar költészet egyik legismertebb és egyik legkiemelkedőbb alakja.
Rövid élete alatt közel ezer verset írt magyarul, ebből körülbelül nyolcszázötven maradt az utókorra, és az ismertebbeket sok más nyelvre lefordították.
Petőfi Sándor: Első szerelem Szép a rózsa hajnal-ébredése, A leányka arculatja szebb volt. Messze bércek kékellő homályán Bájjal ég az arany esti csillag; A leányka nefelejcs-szemében Tündérfénnyel szebb csillagzat égett. Csattogánynak zengeménye nyájas Csendes éjjel, viruló berekben; Nyájasabban kelt a lányka hangja Ajkai paradicsom-kertéből. És ha tiszta a liget virágit Gyémánt-cseppel éltető patakcsa: Tiszta volt […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: A virágnak megtiltani nem lehet verse. A virágnak megtiltani nem lehet, Hogy ne nyíljék, ha jön a szép kikelet; Kikelet a lyány, virág a szerelem, Kikeletre virítani kénytelen. Kedves babám, megláttalak, szeretlek! Szeretője lettem én szép lelkednek – Szép lelkednek, mely mosolyog szelíden Szemeidnek bűvösbájos tükrében. Titkos kérdés keletkezik szivemben: Mást szeretsz-e, gyöngyvirágom, […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Szerelmes vagyok én…. Szerelmes vagyok én; Megmondjam-e kibe? Egy barna kisleány Hófehér lelkibe! Hófehér a lelke Ennek a kislyánynak; Liliomszála ő Az ártatlanságnak. Fehér, mint a galamb, Amelynek képibe’ Isten a szent lelket Az égből küldte le. Szállj rám, fehér galamb, Galambomnak lelke, Hadd legyek megáldva, Legyek megszentelve. Hogyha már hallottam Szárnyad csattogását, […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Falun Király vagyok most minden alkonyon: A nap pirosló fényt lövel reám, A nap pirosló búcsusúgara Biborra festi egyszerű ruhám. Gyönyörrel járom estenként a tájt, Kilépvén a kis házfödél alól; Porfellegekben a nagy ég alatt A hazatérő nyáj kolompja szól. Elandalodva hallom e zenét, Elandalodva szemlélek körűl; És messze látok, mert mindenfelé Megmérhetetlen […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Utazás az alföldön Pompás kis útazás, valóban! Alig van egy arasznyira Fölöttem a felhő, oly terhes, Szakad nyakamba zápora. Bundám dohányzacskómra adtam, Hogy az maradjon szárazon. Csuron víz vagyok. Még megérem, Hogy végre hallá változom. Minő az út!… de vajjon út ez? Vagy fekete kovász talán? Mely ha kisűl, leszen belőle Kenyér az […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: VIZEN Beszélgetnek sajkámmal A fecsegő habok; Feszítem a lapátot, Hogy szinte izzadok. Anyám, ha mostan látnál, Tudom, hogy mondanád: „Az istenért… ha feldőlsz… Nem féled a halált?” Apám, ha mostan látnál, Tudom, hogy mondanád: „Az ördög hurcol arra, Szaggatni a ruhád.” Olvass tovább
Petőfi Sándor: Föltámadott a tenger Föltámadott a tenger, A népek tengere; Ijesztve eget-földet, Szilaj hullámokat vet Rémítő ereje. Látjátok ezt a táncot? Halljátok e zenét? Akik még nem tudtátok, Most megtanulhatjátok, Hogyan mulat a nép. Reng és üvölt a tenger, Hánykódnak a hajók, Sűlyednek a pokolra, Az árboc és vitorla Megtörve, tépve lóg. Tombold ki, […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Alkony verse. Olyan a nap, mint a hervadt rózsa, Lankadtan bocsátja le fejét; Levelei, a halvány sugárok, Bús mosollyal hullnak róla szét. Néma, csendes a világ körűlem, Távol szól csak egy kis estharang, Távol s szépen, mintha égbül jönne Vagy egy édes álomból e hang. Hallgatom mély figyelemmel. Oh ez Ábrándos hang […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet verse. Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! Lassan hervadni el, mint a virág, Amelyen titkos féreg foga rág; Elfogyni lassan, mint a gyertyaszál, Mely elhagyott, üres szobában áll. Ne ily halált adj, istenem, Ne ily halált adj énnekem! Legyek fa, melyen villám fut keresztül, Vagy […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Csatadal verse. Trombita harsog, dob pereg, Kész a csatára a sereg. Előre! Süvít a golyó, cseng a kard, Ez lelkesíti a magyart. Előre! Föl a zászlóval magasra, Egész világ hadd láthassa. Előre! Hadd lássák és hadd olvassák, Rajta szent szó van: szabadság. Előre! Aki magyar, aki vitéz, Az ellenséggel szembenéz. Előre! Mindjárt vitéz, […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: Két testvér Van énnekem egy kedves cimborám, Talpig derék, becsűletes fiú; Midőn szomoruságnak szele fú, Vidámság köpenyét akasztja rám. Ha nemzetem sorsára gondolok, S szivem szorítja fojtó sejtelem: Az én kedves pajtásom ott terem, És szól, hogy ez nem férfias dolog; Azt mondja, hogy csak várjak egy kicsit, Hogy majd idővel másformán leszen, […] Olvass tovább
Jöjjön Petőfi Sándor: Nagyszombati csata verse. Föl, föl magyarok, Harcolni vitézül! Zeng a riadó szilajúl, komoran, Szörnyű csata készül. Szörnyű csata lesz… jön előre az ellen, Mint sáska-sereg! Nem döbben-e meg, Bármilyen erős, nagy a szív a kebelben. Ahány a magyar, Tízannyi a morva, cseh, német, Kik szent jogokat s szabad embereket Gyilkolni jövének. „Vernek […] Olvass tovább