Ajánljuk:

  • in

    Pilinszky János: Ékszer

    Pilinszky János: Ékszer Remekbe készűlt, ovális tükörben nézi magát az antilop. Nyakában drágakő. Azt mondjuk rá, szép, mint egy faliszőnyeg. Azt mondjuk neki, te csak nézd magad, mi majd szülünk, születünk, meghalunk. Ilyesféléket susogunk neki, az őrületben élő antilopnak. Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Álom

    Pilinszky János: Álom A nemtelen lény lehajol, lehajol s fölemelkedik. Szépsége feleslegesebb és fontosabb egy elnökválasztásnál. Sárga haját megérinti a szél, szövetséget kötök vele, a gyönyörű fej elgondolkodik, s úgy néz szembe, hogy nem látni szemét. Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Aranymadár

    Jöjjön Pilinszky János: Aranymadár verse. Alszik a ház, az udvaron elnyújtózva a kocsinyom, kocsinyomban a gizgazok, szelíd halomban a homok. Szál jegenyék ezüstöskéken derengenek a holdsütésben. Csupán Mihály, feje a karján, nem alhatik nyomoru vackán, szólogatja egyre susogva, mintha tulajdon szíve volna, tulajdon szíve, szívverése, egy öreg diófa beszéde: „Ébredj, Mihály, a juhok mellől, emelkedj […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Amiként kezdtem

    Jöjjön Pilinszky János: Amiként kezdtem verse. Amiként kezdtem, végig az maradtam. Ahogyan kezdtem, mindvégig azt csinálom. Mint a fegyenc, ki visszatérve falujába, továbbra is csak hallgat, szótlanul űl pohár bora előtt. Köszönjük, hogy elolvastad Pilinszky János költeményét. Mi a véleményed az Amiként kezdtem írásáról? Írd meg kommentbe!   Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: A szerelem sivataga

    Jöjjön Pilinszky János A szerelem sivataga verse. Egy híd, egy forró betonút, üríti zsebeit a nappal, rendre kirakja mindenét. Magad vagy a kataton alkonyatban. Mint gyűrött gödör feneke a táj; izzó hegek a káprázó homályban. Alkonyodik. Dermeszt a ragyogás, vakít a nap. Sosem felejtem, nyár van. Nyár van és villámló meleg. Állnak, s tudom, szárnyuk […] Olvass tovább

  • in

    Pilinszky János: Van ilyen

    Jöjjön Pilinszky János: Van ilyen verse. Cseléd akartam lenni. Van ilyen. Teríteni és leszedni az asztalt. Ahogy az áldozat föllépked és a hóhér lejön a dobogóról. Most az emelvény fokai között betűz a nap, és ugyanaz a nap, mintha senkit se vittek volna fel, ki nem jött vissza. Csönd akartam lenni és dobogó. Lépcső közé […] Olvass tovább

  • Pilinszky János – Titok

    Jöjjön Pilinszky János – Titok verse. Csak a búcsu pillanatában áll helyre az aranyegyensúly. Sőt, mint a tűzvész, most olyan túlzott és elnagyolt az asztal bősége, s az orgona bizalmas fürtje. Mi jött közbe? Meg kell beszélnünk elalvás előtt. Köszönjük, hogy elolvastad Pilinszky János – Titok költeményét. Mi a véleményed Pilinszky János – Titok írásáról? […] Olvass tovább

  • in

    Hobo verselőadása – Pilinszky János: Téli ég alatt

    Jöjjön Pilinszky János: Téli ég alatt verse Hobo előadásában. Fejem fölé a csillagok jeges tüzet kavarnak, az irgalmatlan ég alatt hanyattdölök a falnak. A szomorúság tétován kicsordul árva számon. Mivé is lett az anyatej? Beszennyezem kabátom. Akár a kő, olyan vagyok, mindegy mi jön, csak jöjjön. Oly engedelmes, jó leszek, végig esem a földön. A teljes […] Olvass tovább

Load More
Congratulations. You've reached the end of the internet.