A versek oldala
Jöjjön Reményik Sándor: Meg van írva verse. Keményen nem beszéltem senkivel, És szigorún sem szólottam soha. Nem háborított fel a vétkes vétke S nem ingerelt az ostoba. És legkevésbbé az ügyefogyott, Aki két balkézzel és két ballábbal Csak csetlik-botlik a világon által. Magamba néztem, s láttam magamat, S tudtam, hogy minden elrendeltetés, S csak mondvacsinált […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor – Nem nyugszunk bele! verse. „Téli szél a tar gallyakat fújja Mint az Isten égre tartott ujja Mint megcsúfolt, kikacagott álom Állunk egyedül a nagy világon. Elvették s most véle nagyra vannak Törött véres kardját a magyarnak. De még minden nép a sírját ássa Van szava, hogy világgá kiáltsa Csak mi, csak mi […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Templom és iskola verse. Ti nem akartok semmi rosszat, Isten a tanútok reá. De nincsen, aki köztetek E szent harcot ne állaná. Ehhez Isten mindannyitoknak Vitathatatlan jogot ád: Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát! Ti megbecsültök minden rendet, Melyen a béke alapul. De ne halljátok soha többé Isten igéjét magyarul?! […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Október 6 verse. „Lehullott a rezgő nyárfa…” Nem. Nem ezüstszínű most a levele. Feketén hull a fákról a levél, S a föld, amelyre hull, Kemény, mint a koporsó fedele. Hallottátok: így szól a rendelet: Gyászolni ne merjen ma senki sem, Senki ne merjen ülni ünnepet, Mert a nép, melynek e nap ünnepe […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Tündérfok verse. Az életednek van egy titkos csúcsa, Mely rejtve őrzi boldogságod, Egy sziklafok, ahonnan Te az élet Töretlen teljességét látod, Hol imádkoznál hosszan, térdenállva, Mert onnan végtelen a panoráma. Az életednek van egy titkos csúcsa Köröskörül őserdő, ősbozót – Keresztül-kasul vágtató csapások, A sok hamistól nem látni a jót, Isten előre […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Csillag a víz alatt verse. tt lenn, a víz alatt Egy másik, mélyebb ég; S hogy kisímult a tükör: Ezernyi csillag ég, Ragyogj, ragyogj, Te vízalatti ég! Ragyogj, ragyogj, Te örök Ideál, Tőled el nem választ Sem élet, sem halál, Ragyogj, ragyogj, örök-idegenül, Fenn is, lenn is elérhetetlenül, Ragyogj, ragyogj! Ragyogj, ragyogj, […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Biblia óra verse. A süllyedő világ-hajó Parányi mentőcsolnakán Lebegünk páran, emberek. – Gyárak, kietlen kültelek – A kormánynál egy asszony ül, A hangja halkan ránkpereg, Néha koppan a szíveken, Mint őszben tavaszi eső. Mögöttünk süllyed a világ, Mi lebegünk a csolnakon, A révészünk, az Irgalom Vezet egy asszony-hangon át. Most semmi sincs, […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: József, az ács, az Istennel beszél. Magasságos, Te tudod: nehéz ez az apaság, Amit az én szegény vállamra tettél. Apja volnék, – és mégsem az vagyok. Ez a gyermek… ha szemébe tekintek, Benne ragyognak nap, hold, csillagok. Anyja szemei s a Te szemeid, Istenem, a Te szemeid azok. Gyönyörűséges és szörnyű szemek, […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Bevezető ének verse. Hallod? ezek a vadvizek! Ezt hallom én itt nappal, éjjel. Magányom boldog szigetét Harsogják körül szent zenével, Templomi, szent, örök zenével. E zúgás mellett alszom el, E zúgás mindent túlkiált: Töprengést, gondot, szenvedélyt, Lelki sebet, lelki halált, E zúgás mindent túlkiált. Hallod: ezek a vadvizek! Nincs több ily édes […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Szeretném tudni verse. Annyit néztük a Göncöl szekerét. Szeretném tudni: együtt, Együtt valaha fogjuk nézni még? Annyit néztük a hegyek vonalát – Vannak-e másvilági havasok – Fogjuk-e nézni őket oda-át? S lesz-e ott naplemente és Szamos? A csendes víz alkonytól rózsaszín -? Vagy minden csupán kék lesz s aranyos? Ó, rettentőn vágyom […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Hűtelenül verse. Szerettem a virágot. De választott virágom Nem volt nekem soha – S azt sem tudom: e sorsom, E furcsa sorsom édes Volt-e vagy mostoha. Egyetlen választottként Én nem szerettem senkit. Lelkemnek pilleszárnya Mindegyre tovalendít Szürcsölni lélek-mézet Egyik virágról a másik virágra. Igaz: nem ígérgettem – Nem ámítottam senkit Örökkétartó szerelemmel […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor – Az én lelkipásztorom verse. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatsszék.” Kir. I. 19:12 Járosi Andornak Láttam az Igét sas-szárnyon repülni, Elzúgni izzó Illés-szekeren, – Dóm-lelkek pillér-berkeit bejártam, Testté az Ige mégse lett nekem. Gyönyörködni jártam a templomokba, Mint a hangversenyekre, tárlatokra, A lelkem minden szent beszéd után […] Olvass tovább