A versek oldala
Jöjjön Reményik Sándor: Zöld csillagok verse. A kisvasutat befútta a hó – Szánon jött a havasról valaki. Éjjel, havon és holdvilágon át. Fagy megkímélte, farkas elkerülte, Fenyők kísérték: Isten katonái. A rengeteg mint gyermekét ringatta: Lélekringató fehér rengeteg. Megérkezett frissen, vidáman. A telefonban úgy csendült a hangja, Mintha sziklák közt szabad szél kacag – Azt […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Béke verse. Valami furcsa összehangolódás, Valami ritka rend – Széthúzó erők erős egyensúlya, Mély belső bizonyosság idebent – Bizonyosság arról, hogy élni jó, Szenvedni elkerülhetetlen, Szeretni tisztán: megistenülés, Meghalni szép – S a Kifejezést meglelni mindezekhez, Megtalálni a felséges Igét: Az Igét mindezekhez: A Béke ez. Orkán ordíthat aztán odakünt, Robbanhat ezer […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Búzavirág a magyar határról verse. Túl Váradon, a róna kapuján, Ahol a táj a végtelenbe tágul, Ahol azóta szomorún aratnak, S nóta se száll a lányok ajakárul, Ott termett e kis kék búzavirág, Onnan hozta egy bujdosó magyar És hozzátette: Nincsenek csodák. Magyar s magyar közt öles szakadék: Nekik – ott túl, maradt […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Szeretném tudni verse. Annyit néztük a Göncöl szekerét. Szeretném tudni: együtt, Együtt valaha fogjuk nézni még? Annyit néztük a hegyek vonalát – Vannak-e másvilági havasok – Fogjuk-e nézni őket oda-át? S lesz-e ott naplemente és Szamos? A csendes víz alkonytól rózsaszín -? Vagy minden csupán kék lesz s aranyos? Ó, rettentőn vágyom […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Hűtelenül verse. Szerettem a virágot. De választott virágom Nem volt nekem soha – S azt sem tudom: e sorsom, E furcsa sorsom édes Volt-e vagy mostoha. Egyetlen választottként Én nem szerettem senkit. Lelkemnek pilleszárnya Mindegyre tovalendít Szürcsölni lélek-mézet Egyik virágról a másik virágra. Igaz: nem ígérgettem – Nem ámítottam senkit Örökkétartó szerelemmel […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor – Az én lelkipásztorom verse. És a tűz után egy halk és szelíd hang hallatsszék.” Kir. I. 19:12 Járosi Andornak Láttam az Igét sas-szárnyon repülni, Elzúgni izzó Illés-szekeren, – Dóm-lelkek pillér-berkeit bejártam, Testté az Ige mégse lett nekem. Gyönyörködni jártam a templomokba, Mint a hangversenyekre, tárlatokra, A lelkem minden szent beszéd után […] Olvass tovább
Jöjjön Reményik Sándor: Az én kíséretem verse. Megyek; távoli égzengés kísér, Olyan halkan és olyan komoran, Mintha lelkem visszhangja volna csak, Gondolataim gyászkísérete, Valami földöntúli orgona. Ma nem lesz vihar. Kéktüzű villámot ma nem követ Hegyeket megingató csattanás. Lobogni sem fog az erdőn sehol Gyökeréig hasított ősi tölgy Győzelmi fáklyaként; – Csóva gyanánt, Mit önmagának […] Olvass tovább