A versek oldala
Jöjjön Szabó Lőrinc: A túlsó part verse. S ez lett fontos az Istenek előtt. Áldottak voltak a titkos erők, melyek a túlsó partra vittek át, ahol a lélek elejti magát, ahol gyógyul a fájó akarat, ahol bilincsét oldja a tudat, ahol levedli magányát az Egy, ahol a Sokba az ember hazamegy, ahol félelem és vágy megszünik, […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Kicsi vagyok én verse. Kicsi vagyok én, majd megnövök én, mint a tüdő a fazékból, kidagadok én. Kicsi vagyok én, majd megnövök én, apámnál is, anyámnál is nagyobb leszek én. Kicsi vagyok én, erős leszek én, világ minden óriását földhöz vágom én. Kicsi vagyok én, bátor leszek én, óriások palotáit elfoglalom én. […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Ima a Semmihez verse. Sirni mindig egészen sikerűlt örülni sohase, mert mindig maradt bennem valami, aminek nem volt semmihez köze, maradt valami végső kis magány, mely mint homokszem a kagyló husát, kiirthatatlan, megolvaszthatatlan magként kinozott és kinozva fájt: az ős önzés ez, mely életre vágyott s szétszabdalta az Egyetlen Világot: a külön […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Kandalló előtt Szeretem a kandalló parazsát, a leégett fa nyugodt aranyát, a bíbor máglyát, a sok, szögletes, izzó fény-kristályt s a még láng-eres imbolygást rajtuk. Vad tájak s bohó rúnák gyúlnak benne az álmodó lélek elé. Titkok? Mit mondanak? Nyitom a rácsot: álarcként tapad arcomra a hő, s a fény elvakít: peng a […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Nyitnikék verse. Alszik a hóban a hegy, a völgy; hallgat az erdő, hallgat a föld. Mikor legutóbb jártam itt, nyár nyitogatta pipacsait, a nyár nyitogatta, temette az ősz; és volt, aki vesztett, és nincs, aki győz. Lombnak, virágnak nyoma sehol, fekete csontváz a fa, a bokor, s halotti csipke a díszük is, […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Kár című verse. Szabó Lőrinc: Kár Kár elrontani, kár, buta kis életünket, úgyis ritka az ünnep, úgyis jön a halál. Mind, ami konc, ami érdem, ami lehet, be kicsi! Maga az ember, ahogy van, túlhitvány valami. Sír bennünk az igaz szív s épúgy sír a komisz; kár, hogy túlsokat ártunk fölöslegesen is. […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Őszi éjszaka verse. Éjfélen az óramutatók! – És távol: fekete erdők! Rothadni ázott bokrok alatt, különös ízekkel a szánkban! Hangyák! és édesen hámlik a hús! hűs záporok énekelnek – Óh, néma giliszták! őszi csönd! jácint szellők suhogása! Mert ősz van és agyam-kezem már igazán belefáradt a pénzszerzésbe… – Barátaim, hát ennyi, csak […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Húsvét reggel Böjti szelek fújdogálnak- tollászkodik a búbánat. De az éjből jó ízekkel bomlik ki a húsvét reggel. A felhőket az ég alja rózsavízzel meglocsolja, majd magasba tartja- lássák óriás piros-tojását! Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: Magány verse. Sok kétely és bűn a halálba láncol, de soktól néha már szabadulok. Kunyhóm falán az ősz mosolya táncol, barátaim a fák s a farkasok. Az utak, melyek innen szertefolynak, erdőmön túl az égre fölhajolnak s minden virág, fű, óra, cserje, kő egyetlen, boldog, nagy jelképbe nő s annak fényébe szőve […] Olvass tovább
Jöjjön Szabó Lőrinc: A vándor elindul verse. Bottal s öreg kutyámmal indultam hazúlról. Dalolva mentem és torkom nem únta még az országút fáradságos énekét. – Tudod, hogy a Nap barátja voltam? Ő édesitette agyamat hajnali rétek szagával; aztán minden csigát s kavicsot külön megmutatva látni, szeretni és csodálkozni tanított… Minden kanyarnál uj dolgok fogadtak, és […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Ha nagy, ha kicsi Ha nagy, ha kicsi, zörög a kocsi. Ma árkon-bokron át futunk, A világ végére visz utunk. Ha nagy, ha kicsi – zörög a kocsi. Tegnap, hogy az erdot jártam, A bokorban nyuszit láttam. Láttam: jön-megy, fülel, bujkál, Körülsetteng, rámkukucskál – s közel hajlik, így ni, így – súgni akart […] Olvass tovább
Szabó Lőrinc: Sokat tud az én kezem Sokat tud az én kezem, sokat tud az ujjam, benne mindenféle régi, s mindenféle új van. A régi a lecke s én gyártom az újat, hogy megnőve, szép hazámnak segíteni tudjak. Festek, írok, építek tornyot, hidat, embert, papíromon sok a ház, és csak úgy nyit a sok kert. […] Olvass tovább