A versek oldala
Jöjjön Tóth Árpád – Május verse. Mikor május kezdi híves hajnaltájon Édes ébresztőjét halk muzsikaszájon: Lehet-e rossz jóslat, perben dús csodákkal, Egy csokorba kötve friss orgonaággal? Lészen szerelemnek örök-új divatja, Mind az egész földet templommá avatja, Akárhol is hajol két fej össze csókra, Imádság lészen az, új öröm új jókra. Csak fészek is nyíljék elég […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: A tavaszi sugár verse. A tavaszi sugár aranyburokba fonta A zsenge bokrokat, s a bimbók reszkető Selyemgubóiból zománcos fényü pompa, Ezer szelíd szirom lepkéje tört elő. A zsongó fák előtt, a kerti út szegélyén A park-őrző, borús csillámu rácsvasak Festékes könnye folyt, sírtak, mert fémük éjén, Hiába van tavasz, boldog rügy nem […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: A fa verse. Oh nézd a furcsa ferde fát, Mint hajlik a patakon át, Oh lehet-e, hogy ne szeresd, Hogy benne társad ne keresd? Már ága között az arany napot Nem tartja, madara elhallgatott, Virága nincs már, sem gyümölcse, Ő mégis áll, az alkony bölcse, Mint a tünődő, ki ily estelen A […] Olvass tovább
Jöjjön Tóth Árpád: Arany felhő verse. Arany felhő az égen, Hova száll, hova száll? Fekszem az esti réten, A fűvön, a setéten, Hallgat a táj. Arany felhő az égen Tova száll, tova száll, Egy szív az esti réten, A fűvön, a setéten, Hallgatva fáj. Köszönjük, hogy elolvastad Tóth Árpád: Arany felhő költeményét. Mi a véleményed […] Olvass tovább