A versek oldala
Jöjjön Váci Mihály: Szelíden, mint a szél verse. Szőkén, szelíden, mint a szél, feltámadtam a világ ellen, dúdolva szálltam, ténferegtem, nem álltam meg – nem is siettem, port rúgtam, ragyogtam a mennyben, cirógatott minden levél. Szőkén, szelíden, mint a szél, minden levéllel paroláztam; utamba álltak annyi százan fák, erdők, velük nem vitáztam: – fölényesen, legyintve […] Olvass tovább
Jöjjön Márai Sándor: Mennyből az angyal verse. MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE Az üszkös, fagyos Budapestre. Oda, ahol az orosz tankok Között hallgatnak a harangok. Ahol nem csillog a karácsony. Nincsen aranydió a fákon, Nincs más, csak fagy, didergés, éhség. Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék. Szólj hangosan az éjszakából: Angyal, vigyél hírt a […] Olvass tovább
Jöjjön Dsida Jenő: Az öreg óra énekel verse. Csak úgy hivnak: az öreg óra. Rokkant vagyok már, vén legény, Egyformán tétlen rosszra, jóra, Ülök a szekrény tetején. Jelzem meggörbült mutatóval A jövő-menő perceket, Sorsom nagy, álmos, untató dal: Csak ketyegek, csak ketyegek. Lefüggönyözve áll az ablak. Pihen a nap már nyugaton, Sugarai meg nem zavarnak… Itt […] Olvass tovább
Petőfi Sándor: A természet vadvirága Mit ugattok, mit haraptok Engemet, hitvány ebek! Torkotokba, hogy megfúltok, Oly kemény koncot vetek. Nyirbáljatok üvegházak Satnya sarjadékain; A korláttalan természet Vadvirága vagyok én. Nem verték belém tanítók Bottal a költészetet, Iskolai szabályoknak Lelkem sosem engedett. Támaszkodjék szabályokra, Ki szabadban félve mén. A korláttalan természet Vadvirága vagyok én. Nem virítok […] Olvass tovább
Jöjjön Weöres Sándor: Öregek verse. Kodály Zoltán mesternek Oly árvák ők mind, az öregek. Az ablakból néha elnézem őket, hogy vacogó szélben, gallyal hátukon mint cipekednek hazafelé – vagy tikkadt nyárban, a tornácon hogy üldögélnek a napsugárban – vagy téli estén, kályha mellett hogyan alusznak jóizüen – nyujtott tenyérrel a templom előtt úgy állanak búsan, […] Olvass tovább
Gyurcsó István: Európában Szálka a kedvem, Bot a haragom: lehetne szálfa, szép rezgő nyárfa a kedvem, hajlékony pálca, zöld pálma ága a haragom. Mennyi lehetőség sírra, halálra, és mégis élünk: Mennyi alkalom, hogy szót értsünk végre, és nem beszélünk. Apánk és anyánk szívében élünk csak, de nyelvünk béna: töredéksorsunk micsoda rendszernek torz maradéka? Képzelet bomlik: […] Olvass tovább