Jöjjön tavaszi versek ovisoknak összeállíátásunk.
Gazdag Erzsi: Itt a tavasz
Itt a tavasz, tudod-e?leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rád füttyent egy bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
s érzed, tavasz van megint.
Kányádi Sándor: Márciusi versike
Tavaszt csörög a szarka, tavaszt.
Zöldülni kezd a barna haraszt.
Zsendülni kezd a zsenge határ.
Erőre kap a gyönge bogár.
Szelídülnek az ordas szelek.
Barkákat hány a bokros berek.
Bukfencet vet a játszi patak.
Már csak a hegyen látni havat.
Füzesi Magda: Tavasz
Ha elillan február,
zöldülni kezd a határ.
Madárdalra hajladozom,
a lábam is táncra áll.
Szivárványszín a ruhám,
bodzaág a furulyám,
ha dalomat elkezdem,
retek nő a kertekben.
Melegít a nap haja,
száz rügyszemmel néz a fa.
Hogyha egyet rikkantok,
kinyílnak a pitypangok.
Nagy Bandó András: Tavaszodik
Előbújt a medve végleg,
jő a tavasz most már tényleg!
Ugrál már a szöcskegyerek,
villanydróton fecskesereg.
Nézd, a gólyánk kelepel rég,
fészkéből a fele kell még.
Bár még a fánk kopaszodik,
rügy fakad már, tavaszodik!
Füzesi Magda: Tavasz
Ha elillan február,
zöldülni kezd a határ.
Madárdalra hajladozom,
a lábam is táncra áll.
Szivárványszín a ruhám,
bodzaág a furulyám,
ha dalomat elkezdem,
retek nő a kertekben.
Melegít a nap haja,
száz rügyszemmel néz a fa.
Hogyha egyet rikkantok,
kinyílnak a pitypangok.
Fazekas Anna: Sándor, József, Benedek
Azt mondják a bölcs öregek:
Sándor, József és Benedek
zsákkal hoznak jó meleget.
Én meg tudom: ilyen zsákot
emberfia még nem látott.
Eme sosem látott zsákban
tavaszi langy napsugár van.
Ettől bomlik a rügyecske,
hazaindul gólya, fecske,
éled a rét, erdő, mező,
aranylik a déli verő.
Ámbár megeshetik néha:
nem ajándék, de csak tréfa,
mintha hozna meleget
Sándor, József, Benedek.
Nevük napján előfordul,
hogy a hó is megcsikordul
csizmás lábuk talpa alatt,
és az idő rideg marad.
Napsugár és meleg helyett
havat hoznak s jeges szelet.
Várhatjuk a kikeletet!
Lukács Ottó: Tavaszváró
Felhők szélén
kandikáló
kikelet,
Nap-szelekkel
fújjad szerte
a telet.
Jégcsap könnye
utolsókat
csorduljon,
A kertekbe
pázsit-szőnyeg
guruljon.
Felhők szélén
kandikáló
üzenet,
Jöjj el, jöjj el,
ülj le közénk
kikelet.
Szécsi Margit: Március
Téli szellők, fújjatok csak,
játsszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.
Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág.
Szebb a somfa gyenge szirma
mint a szürke jégvirág.
Március van, március van.
Ember s állat érzi már,
dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár.
Jó volna a nagykabátot,
félredobni s könnyeden
játszani és birkózni a
városvégi zöld gyepen.
Jó volna már munkálkodni,
arra vár a kert, mező.
Szép reményhez, szorgalomhoz
kell a fény, a jó idő.
Pacsirtának kék magasság,
vetőmagnak tiszta föld –
Jöjj el, tavasz, földről, égről
már a telet eltöröld!
Vasvári István: Tavasz
Szél, szél, szél, tág tavaszi szél.
Kertek alján barna dongó vígan döngicsél.
Ág, ág, ág, rügyet bontó ág.
Fürödnek az ezüst tükrű tóban a kacsák.
Ég, ég, ég, az ég tiszta kék.
Totyognak a kotlós mellett puha kiscsibék.
Zöld, zöld, zöld, minden csupa zöld.
Vidám daltól, friss kacajtól tündöklik a föld.
