Összeszedtünk néhány kedves szerzeményt az év leghidegebb évszakáról. Olvassátok el a gyermekekkel együtt, majd menjetek ki a szabadba szánkózni, sétálni, hóembert építeni!
Íme a Téli versek gyerekeknek összeállításunk!
Szabó Lőrinc: Esik a hó
Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót:
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomba.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre.
Fehér már a város tőle:
fehér már az utca,
fehér már a puszta,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol,
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye
és reggel az utca, a puszta, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy: esik a hó!
Osvát Erzsébet: Az égi pék
Szitálni kezd
az égi pék,
és hullanak a hópihék.
Óriási
szitán át
száll a pehelymilliárd.
Milliárdnyi
hópehely.
Az égi pék habot ver.
Habos havon
cinkenyom.
Cinke szökdel a havon.
Fekete pont,
fehér pont.
Varjú károg: fázom, fázom!
Kányádi Sándor: Betemetett a nagy hó
Betemetett a nagy hó
erdőt, mezőt rétet.
Minden, mint a nagyanyó
haja, hófehér lett.
Minden, mint a nagyapó
bajsza, hófehér lett,
csak a feketerigó
maradt feketének.
Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben
Szakad a hó nagy csomókban,
Veréb mászkál lent a hóban.
Veréb! Elment az eszed?
A hóesés betemet.
Nem is ugrálsz, araszolsz,
Hóesésben vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető!
Csukás István: Hideg szél fúj
Hideg szél fúj, hogy az ember
majd megdermed.
Kinek jó ez? Csak a kövér
hóembernek!
Szeme szénből, az orra meg
paprikából,
lába nincs, de minek is, ha
úgysem táncol.
Ütött-kopott rossz fazék a
tökfödője,
megbecsüli, hiszen jó lesz
még jövőre;
seprűnyél a nagyvilági
sétapálca,
el is mehetne, ha tudna,
vele bálba.
Ilyen ő, az udvarunkon
nagy gavallér,
bár rajta csak ujjal rajzolt
az inggallér,
mégse fázik, mikor minden
majd megdermed,
el is mennék, ha lehetne,
hóembernek!
