Mi most sorba vesszük legszebbnek tartott magyar verseket. Jöjjenek a magyar költészet csodái.
“Főldiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó Csalfa, vak Remény!” – indul a költemény, majd így folytatódik:
“Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan.”
Remények! Lillák! Isten véletek!
“Testem főldbe vágy.
Nékem már a rét hímetlen,
A mező kisűlt,
A zengő liget kietlen,
A nap éjre dűlt.
Bájoló lágy trillák!
Tarka képzetek!
Kedv! Remények! Lillák!
Isten véletek!” – fejeződik be Csokonai Vitéz Mihály verse.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
