Jöjjön Tompa Mihály: Boldog sziget verse.
Bolondság! de úgy képzelem;
Ha volna a nagy tengeren
Egy darab föld, melyet soha
Nem illetett ember nyoma:
S keze szenyje a szűz, szabad
Természeten még nem maradt:
Hány lenne, ki oda siet?
– Ez volna a boldog sziget!
Tengerhűst hord az enyhe szél,
Együtt dal és viszhang beszél,
Illatos a föld kebele; –
Zamattal és lével tele
Narancs, füge a csaliton …
Ez a földi paradicsom!
Kizöldül a fa – kész a ház –
Odújában méhraj tanyáz; –
Melyek szépen megállanak:
Galóczáktól pezsg a patak.
Rád nem kiált völgy és lapály:
Gyere fiam, szánts, vess, kapálj!
Ne kiméljed a tenyered,
Ha szereted a kenyeret!
Ad azt a föld – nem kell dolog!
Venyigékből színbor csorog,
Parázsba hull a gesztenye,
Jól jár, ha van, ki megegye!
Madár kezes, vad nem ijed …
– Ez volna a boldog sziget!
S nem ennyi, mellyel bir vala,
Hiszen még most jön a java!
Nincs ott e négy: – s ki rajta kap –
Ügyvéd, orvos, katona, pap.
Nincs zálogház, csőd, uzsora;
Cseléd, ki a maga ura;
Ki kocsin jár, nincs naplopó;
Sovány tudós, kövér kopó.
Nagy úr, kit – bár mázsán nehéz –
A kis Jordán zsebébe tész.
Ott nem küzd az enyém, tied …
– Ez volna a boldog sziget!
Az nem nevel nagyságokat,
Kikből nagy rész főz, mosogat;
Ott a szajkó, mely csak fecseg,
Banka s kakuk nem becsesek!
Ott csak hordón, átalagon,
Itt máson is abroncs vagyon.
Nem látni ott vén ifiat,
Bolondot a sok ész miatt,
Fogatlan szájt foggal tele,
Fehér hajat, mely fekete;
Aurórát, ki csak Lizet …
– Ez volna a boldog sziget!
Nincs ott, ki ír s szerkeszt lapot,
Nyolc személyre tizenhatot,
S rajta tör az emberfián,
Köti, tolja, mint a cigány.
Melytől nap, s élet rövidül:
Naptár nem jön ki senkitül,
Tudván, mi a parancsolat:
Szeresd felebarátodat!
Hogy a világból is kifuss:
Nincs poéta, sem kritikus,
Nem kész egymást a sok zseni
Keresztfára feszíteni;
Akit szabály nem zaboláz:
Nincs virtuóz, nincs zongorász:
S mely undokabb mindannyinál:
Nem akad, ki politizál …
Nincsenek ott bölcs rendszerek,
Melyeken a könyed pereg.
Nem dicsérnek, hogy elpirulj;
Nem gyaláznak, hogy felvidulj,
Nem adják ki arcképedet …
– Ez volna a boldog sziget!
Boldog bizony! kincseire
Szinte fáj az ember foga;
De én talán amie nincs:
Azért mennék inkább oda!
Ily boldog föld, hisz volna csak,
És szállhatnék, mint szállanak
A darvak és a vadlibák:
Fényes világ, művelt világ!
Itt hagynálak – azt elhihetd!
– Az volna a boldog sziget!
Köszönjük, hogy elolvastad Tompa Mihály versét.
Mi a véleményed a Boldog sziget írásról?
Írd meg kommentbe!
