in

Tóth Árpád: Meddő órán

Jöjjön Tóth Árpád: Meddő órán verse.

Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

Köszönjük, hogy elolvastad a Meddő órán verset!
Mi a véleményed Tóth Árpád írásáról?

Írd meg kommentbe!

Jöhet még egy rövid vers? Klikk: rövid magyar versek

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Móra László: Karácsony édes ünnepén

Ady Endre: Az Illés szekerén