in

Tóth Árpád: Vasárnap

Hirdetés

Jöjjön Tóth Árpád: Vasárnap verse.

Ó, lesz-e nékem valaha
Egy csendes, barátságos kertem,
Hol fényes lombú fák között
Hosszan, békén lehet pihennem?
Hol bölcsen elemezhetem
Megélt, elmúlt tragédiáim,
S csendesen mosolyogni látnak
Az orgonáim?

És lesz-e tisztes, ősz hajam
S agyamban csöndes, öreg eszmék?
Miket szép, széles gesztusokkal
Klubtársak közt meghánynánk-vetnénk?
Kinyitnók a klub ablakát,
Ragyogna ránk a holdkorong,
S múltról zenélő szívvel ülnénk:
Öreg szobrok, vén Memnonok…

De biztos-é, hogy mindenik
Öreg szívre leszáll a béke?
S hogy ami most fáj, akkor édes?
Vagy jobb, ha most szakadna vége?
– Ki a körútra szaporán,
Ki! a vasárnapi zsivajba!
Itt benn valami fojtogat,
Félek magamba…

Köszönjük, hogy elolvastad Tóth Árpád költeményét.

Mi a véleményed a Vasárnap írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Kölcsey Ferenc: A költő

Tóth Árpád: Orfeumi elégia