Jöjjön Váci Mihály: Kettesben önmagammal verse.
Aki voltam, milyen messze van tőlem!
S aki leszek, az már milyen közel.
Már utolér, mellém lép, támogat,
és átölel.
Bíztatva suttogja: Ne félj!
Valahogy majd csak megleszünk.
Hiszen szívünk marad a régi,
s ketten talán csak megőrizzük
az eszünk.
https://www.youtube.com/watch?v=mqSoqZF1upI
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
