in

Várkonyi István – Tükör

Jöjjön Várkonyi István – Tükör verse.

Anyám arca tiszta tükör:
mindig előttem tündököl.

Mindig elém tartja magát,
mint a szeplőtlen tisztaság.

Mint áldozatkész szeretet:
mutatja, hogy milyen legyek.

Nézem sokszor tiszta képét,
benne mennyi jóság, szépség.

Arcom benne hányszor nézem,
keresem a tükörében.

Hányszor nézem, – s nem találom,
pedig vonása – vonásom!

Oly hasonló a két vonás,
az én arcom mégis, de más!

S azért vagyok boldogtalan:
– nem találom benne magam!

Köszönjük, hogy elolvastad Várkonyi István – Tükör költeményét.

Mi a véleményed Várkonyi István – Tükör írásáról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Gazdag Erzsi: Öltözik a mező

Ady Endre: Az ős Kaján