Jöjjön Várkonyi István – Tükör verse.
Anyám arca tiszta tükör:
mindig előttem tündököl.
Mindig elém tartja magát,
mint a szeplőtlen tisztaság.
Mint áldozatkész szeretet:
mutatja, hogy milyen legyek.
Nézem sokszor tiszta képét,
benne mennyi jóság, szépség.
Arcom benne hányszor nézem,
keresem a tükörében.
Hányszor nézem, – s nem találom,
pedig vonása – vonásom!
Oly hasonló a két vonás,
az én arcom mégis, de más!
S azért vagyok boldogtalan:
– nem találom benne magam!
Köszönjük, hogy elolvastad Várkonyi István – Tükör költeményét.
Mi a véleményed Várkonyi István – Tükör írásáról?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
