Várnai Zseni: Őszibarack
A kései nyár érett lánya vagy,
a húsod édes, mégis oly fanyar,
mint az őszi nap, mely félarcodra süt,
s olyanra fest, mint rozsdamart avar.
És mégis benned annyi íz feszül,
amennyi jót a föld csak adhatott,
csípős tavasz, napcsók és égi könny,
esővert erdő: a te zamatod.
Hő és vihar emlékét hordozod,
ezért vagy olyan dús, hogy már sajog,
vadmézízű és mégis keserű,
szomorú-boldog… épp, mint én vagyok!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
