Vas István: Költözés

Hirdetés

Jöjjön Vas István: Költözés verse.

Minden mielőtt végleg
Felszámoltatik
Minden jelentéséből kikopik
Már csak valami lefokozott élet

A kibukkanó szögek vezetékek
Csupaszodó falak
A lehulló vakolat
Fiókok tartalma szanaszét
Egymásba gabalyodva
Mint a tudatküszöbre szabadult
Gondolat- és képzettársítások

Egy összetépett gúnyvers – a modelljét
Félévre rá megölték – régi tagkönyv
Az elsüllyesztett fénykép az utolsó
Az a megkínzott arc a búcsúzáskor
A méltóságos asszony levele
Mikor kellőképpen tájékozódott

Leányom ennélfogva kénytelen
A tanfolyamból végleg kimaradni
Levelek meghalt aki írta meghalt
Akinek írták hirtelen sorok
Indulván messze földre szeretettel
Üdvözöl az akire néha gondolj

Rejtett asszociációk
Ez volt a lakás láthatatlan
Idegzete és most a szálak
Fájnak összegubancolódtak
Lecsupaszodtak nem takarja
Se csont se bőr leapadt róluk
Kímélő zsírpárnázata
Ha véletlen tekintetünk
Futtában megérinti minden
Kikandikáló sor külön
Vonaglani kezd görcsbe rándul

Puszta csont üresek a polcok
Szekrények tátonganak
Idegek zsigerek átkötözve
Csomag csomag csomag csomag
Aztán megmozdulnak a bútorok
Drótok körték elhagyják a falat
Aztán hiány sem csak merő üresség
Mi maradt itt belőlünk mi maradt
Mi maradt abból hogy tizenöt évig
Itt éltünk írtunk festettünk szerettünk
Itt rettegtünk nevettünk öregedtünk
Mi maradt ez az összevisszaság
A teherautó három fordulóján
Ez a megbomlott összetartozás

Vagy higgyük, hogy majd odaát
A túlsó parton újra összeáll
És eltart még egy darabig?
Higgyünk – miben? halottainkban
Akik az otthont éltetik.

Köszönjük, hogy elolvastad Vas István: Költözés versét!

Mi a véleményed Vas István: Költözés költeményéről?

Írd meg kommentbe!

Hirdetés

Várjuk a kommenteket