in

Végh György: Őszi akvarell

Végh György: Őszi akvarell

Kék már az ősz, akár a szilva hamva,
maradj velem, ne hagyj, ne hagyj magamra.
Maholnap itt a hó, a dér, a harmat,
szeress nagyon, kívánlak és akarlak.
Még csillag nincs, az este fénytelen,
tenélküled minden reménytelen.

Amott ezüst vitorla szárnya lebben
az ónnal-szőtt higany-szín szürkületben,
borzong a víz, villózva száll a fodra,
ha itt volnál, ráhajlanék karodra.
Hol vagy, ó merre vagy, mily tájakon,
átfogja torkomat a fájdalom.

A felhők vére rőt, s a vízbe csorran,
kék sellő úszik itt a gyöngy habokban.
Egy templom tornya felkiált az égre,
emlékezz mindig rám, szemem színére.
Az égen dél felé egy fecske száll,
a boldogság, a nyár oly messze már.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Varró Dániel: Mozi

Kányádi Sándor: Gyermekkor

...