Jöjjön Vörösmarty Mihály: A szerelemhez.
Még egyszer, szerelem!
Érezzem lángodat,
Még egyszer édesen
Gyötrő hatalmadat.
Add vissza búmnak, ah,
Lyánykám hajfodrait,
Csábító két szemét,
Mosolygó ajkait.
Hagyj andalogni még
A rózsás arcokon,
A tőlem elragadt
Oly égi bájakon;
Hogy majd ha száll a nap
S a csendes este jő,
A hold sugárinál
Derengvén a mező,
Epedve várjam őt
Szerelmi gond között,
Mint vártam egykoron,
Míg lángom üldözött.
És lássam a jövőt
Képzelmem szárnyain,
Mint volt nyiló kora
Legelső napjain;
És halljam őt, gyönyör
Hatván meg lelkemet,
Zengő ezüst szavát,
Ez egy szót hogy „szeret!”
S akkor ha megszakadt
A tündérszép alak,
Utána mély sohaj
S könyűim szálljanak.
Még egyszer add nekem
Érezni lángodat,
Még egyszer édesen
Gyötrő hatalmadat,
S a puszta éveken,
Hol rózsa nem virúl,
Emléked, szerelem!
Legyen virágomúl.
Köszönjük, hogy elolvastad Vörösmarty Mihály: A szerelemhez versét!
Mi a véleményed Vörösmarty Mihály: A szerelemhez verséről?
Írd meg kommentbe!
