Jöjjön Vörösmarty Mihály: Atyám sirjához verse.
Feléd borongnak, bús temető, komor
S vad képzetekben éji keserveim;
Feléd, hol elhúnyt jó atyámat
Sír födi, és füzeid takarják.
Oh, a kegyesség szendereg ott maga,
Mely földet únván, a rokon égiek
Csendébe visszatére, s engem
Gyámtalanúl hagya itt epedni.
De nem soká küzd, érzem előre is,
Nem küzd sokáig bánatos életem:
A baj lerontá napjaimnak
Most fakadó örömét, nyugalmát.
Oh nincsen ott baj, hol te mulatsz, atyám,
Nincs üldözésben fáradozó irígy.
Békén mulass, míg nem sokára
Bús fiad is lerogyand porodhoz.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
