Jöjjön Wass Albert: Dal című verse.
Mikor az első csókot adtad:
már az ősz osont a fák alatt,
Kapirgáló szelek kutattak
avar-homályban árnyakat;
A fákra ráhajolt az este,
s az est meséje régi volt…
csókunkat fák közül kileste,
és kacagott a régi hold;
Felettünk fényes csillag égett,
s két csillag volt a két szemed…
beléje néztem: vissza-vissza nézett…
és bíztatott és kérdezett…
Szellõt üzent az esti távol,
és azt üzente: Csend legyen…
S a hervadás-erezte fákról
lekacagott a szerelem.
Köszönjük, hogy elolvastad Wass Albert versét!
Mi a véleményed a Dal költeményről?
Írd meg kommentbe!
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
