in

Wass Albert: Én és az Isten

Hirdetés

Jöjjön Wass Albert: Én és az Isten verse.

Nagy-nagy rémek űztek,
már mindent bejártam:
végső menedéknek
Istennél megálltam.

S lám az Isten nékem
sziklaszilárd vért lett,
gond meg nem találhat,
baj hozzám nem érhet,

mert az Isten nékem,
míg másnak csak támasz,
nekem menedékem,
végső menedékem!

Míg örömben jártam,
nem leltem meg Istent.
Rá csak most találtam,
hogy elveszték mindent.

Ilyenek vagyunk mi,
gyarló földi férgek,
úgy térünk csak Hozzád,
bánatok ha érnek,
szertekuszált álmok,
széttépett remények.

Rátaláltam én is
szörnyű-szörnyű búban,
Atyai szavára
most, hogy rászorultam,
nagyon rászorultam.

Köszönjük, hogy elolvastad Wass Albert költeményét.

Mi a véleményed az  Én és az Isten írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Tóth Árpád: Egy lány a villamosban

Ady Endre: Add nekem a szemeidet