in

Weöres Sándor: Buba éneke

A költő finom hangú verse, amelyben a természet képei és az anyai szeretet iránti vágy ölelkeznek össze.

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó, ha cinke volnék, útra kelnék,
hömpölygő sugárban énekelnék –
Minden este morzsára, búzára
visszaszállnék anyám ablakára.

Ó, ha szellő volnék, mindig fújnék,
minden bő kabátba belebújnék –
nyári éjen, fehér holdsütésben,
elcsitulnék, jó anyám ölében.

Ó, ha csillag volnék, kerek égen,
csorogna a földre, sárga fényem –
Jaj, de onnan vissza sose járnék
anyám nélkül mindig sirdogálnék.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Szabó Lőrinc 5 kérdés kvíz 1. – sikerül az 5 helyes válasz?

Karinthy Frigyes: Halott