Weöres Sándor: Éji Menyhért
Amikor az úti tócsa
tükröz elmenő napot
és a háziúr veséje
titkosabb és bonyolultabb
mint az élet nappalán:
ekkor indul Éji Menyhért
sikátorból lopakodva,
sarki kocsma rejtekén
iszik féldeci töményet,
aztán egy torony mögött
a karcsú harangütéssel
éjfélkor találkozik
halkan, láthatatlanúl.
Megy tovább, mindig tovább,
kőből épült városfalra,
ott se látja soha senki,
mert a fal régen ledőlt.
Körbe-járja gondosan
a vasúti pályaudvart,
pár szót vált a sietős
hordárokkal, utasokkal,
álmos piaci kofákkal,
ott jár és már ott se volt.
S a város szélső palánkján
kötéltáncos-lépdeléssel
virradatkor elmosódik.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
