Zalán Tibor Ablakok
A vonatablakon túl
lassan leesik az alkony
Valahol felsírsz -nevetsz
A lélegzésed is hallom
ahogy kikönyökölsz lé-
ted ablakán Olyan könnyed
mozdulatod amilyen
nehéz kicsorduló könnyed
vagy a semmi ablakán
át nézed arcom merengve
mint aki halottra lát
nézi de már nem hisz benne
a múltban eső esik
s életet lehelsz vacogva
abba ami úgy volt a
tiéd hogy lehetett volna
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
