in

Zelk Zoltán – Ákombákom

Hirdetés

Jöjjön Zelk Zoltán Ákombákom verse.

Egyszer régen az irkámon,
született egy ákombákom.
Hát egyszer csak látom, látom:
két lábra az irkámon,
úgy indul el ákombákom.

Azt hittem, már sose látom,
oly messze ment ákombákom,
de mikor az erdőt járom,
ül az ágon ákombákom,
s rajta van a nagykabátom.

Szólok hozzá: “Ákombákom,
mért vitted el a kabátom?
Eső esik, mindig ázom,
hideg szél fúj, mindig fázom…

Légy olyan jó, ákombákom:
add vissza a nagykabátom!”
S képzeljétek, jövő nyáron,
eljött hozzám ákombákom:
s visszaadta nagykabátom.

Köszönjük, hogy elolvastad Zelk Zoltán költeményét.

Mi a véleményed az Ákombákom írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Weöres Sándor: Kezdődik az iskola

Petőfi Sándor vere - Füstbement terv

Petőfi Sándor: Füstbement terv