Jöjjön Zelk Zoltán: Egy vöröskatona sírjánál verse.
E rémület-kavarta téren
– künn Zuglóban, a városszélen -,
miként a Bizalom,
úgy áll hamvadt házak tövében,
didergő pocsolyák körében
egy vörös sírhalom.
Állok előtte némán, nézem,
cirill betűit meg nem értem,
csupán találgatom:
Szibéria, Krím volt hazája?
Lermontov, Puskin unokája?
A sírt így faggatom ,..
S ki küldte? Kolhoz? Gyár? Vagy
bánya?
meghalni az idegen tájra,
hogy űzze holtan is
a barbárt, ki Napunk letépte,
ki tüzet dobott a vetésbe,
s kiitta kútjaink!
Így faggatom. .. s mintha felelve,
a hamvadt tér fölé emelve
ötágú csillagát:
öt иjfával mutat keletre,
hol – nézd csak! – zúdul
megeredve
gyár, bánya, pusztaság!
Mily áradat! Nézd! Gyárak ezre
gyűl már köré és egyre, egyre,
szíj sikong, gép dohog –
s az apró falvak, kertek, földek
a sírhalom köré ömölnek
és zúgó traktorok!
Öt hirdetik, Öróla zengnek
minden földnek, minden egeknek,
s zengi minden elem –
s a dúlt terek, az utcák, házak
zengik: Övéle dús e század,
mert ö a győzelem!
