in

Zelk Zoltán: Zúzmara

Zelk Zoltán: Zúzmara

Mikor az első zúzmara
megül a rózsafákon,
töpreng az ember, mit tegyen,
hogy ami fáj, oly nagyon mégse fájjon.

De tudja, fájni fog soká,
mert büntetlenül nem lehet szeretni,
az ész végülis megadja magát,
ha majd a szív nem s nem akar feledni.

Mert zúzmara a rózsafán,
mert varjúszárnyak árnya hull a hóra. –
A nyári tücsökcirpelés
most ér a csillagokba.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Kosztolányi Dezső: Szerenád

Grecsó Krisztián: Midőn saját szívéhez