Mutatjuk a Szabó Lőrinc vers összeállítást.
A Nyugat második nemzedéke a századforduló táján született, a forradalom bukása után került az irodalom középpontjába.
Babitsék is úgy tekintettek rájuk, mint az ő kezdeményeik folytatására; általában formakultúrájukon is érződik, hogy a Nyugat költőitől tanultak verselni, s Babitstól, Tóth Árpádtól; Kosztolányitól indulva találták meg saját hangjukat.
Nem egy közülük művészi nagyságban felemelkedett a mesterekig. Költőként is, műfordítóként is az egyik legjelentékenyebb volt közöttük Szabó Lőrinc. – írja a literatura.hu.
Szabó Lőrinc: A kíváncsiság
Aki hurcoltál összevissza,
Kiváncsiság, gyalázzalak?
Tudom, hogy miattad ragadt
rám az utak bogáncsa-piszka,
de mégis én vagyok a tiszta
s te a lélek szent éhe vagy,
hit fölött és kétely alatt
istent akaró ateista.
Kiváncsiság, éhség, kisérlet,
te vagy bennem a hit, az élet,
amely mindig uj utra indúl,
mert folyton bukva sem hiszi,
hogy ne volna még valami
érdemes minden eddigin túl.
Szabó Lőrinc: Élek, s hogy meddig
Élek, s hogy meddig, nem tudom,
Meghalok, bár nem akarom,
Megyek, s egész utam titok:
Csoda, hogy jókedvű vagyok.
