Ezúttal a szerelmeseknek kedveskedünk olyan költeményekkel, amelyeket a világirodalom nagy szerzői írtak. Gyönyörű sorokat olvashatunk, amelyek igazán meghitté és még tüzesebbé teszik a hangulatot! Küldd el kedvesednek, vagy olvassátok el együtt!
Íme A világirodalom legszebb szerelmes versei válogatásunk!
Elizabeth Barrett-Browning: Hogy hogyan szeretlek?
Hogy hogyan szeretlek? Hadd soroljam el.
Ameddig lelkem ér, oly messze forr
Szerelmem, s mélybe és magasba, hol
A Lét s a Menny határaira lel.
Szeretlek, mint ha hétköznap lehel
Békét – ha nap süt, gyertya haldokol.
Ahogy a Jogért harcol-robotol
A hős, akinek dicséret se kell.
Oly lángolón szeretlek , oly vadul,
Mint búm tüzelt, mint hisz-vall kicsi lány,
S ahogy szerettem vesztett, szomorú
Szentjeimet – szeretlek én vidám
Vagy könnyes arccal, mindig! – s ha az Úr
Hagyja, még jobban halálom után.
Johannes Bobrowski: Halászkikötő
Este,
mielőtt a csónakok
kiúsznak egymás után.
szeretlek.
Reggelig
ágyad szalmájával szeretlek,
tetőd fölött a parti széllel,
házad előtt a bükksövénnyel,
a kutyaugatással,
míg meg nem virrad.
Halbűzös arccal, harmaton
jövök meg majd: egy ember,
ki keze melegét
eltékozolja az éj ezüst
testére. Sósízű
szájjal jön meg. – Most
ugrik az utolsó csónakba.
Asztalos József fordítása
William Shakespeare: 75. szonett (Az vagy nekem…)
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt,
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
Szabó Lőrinc fordítása
Paul Éluard: Üdvöm homokszeme
Pusztán mert tiszta vagy s pusztán mert inni adsz
Ahogy nyíló kezünk szárnyat mozdulni enged
Mivel megosztod és összefogod magad
Ahogy összetapad s megvonaglik a száj
Ahogy ész-fogta nyelv neki-nekieredhet
Két kar kitárul és bezárul
Hol nappalt hol meg éjt hozva folyvást kigyújtva
A tüzet mely ezer szívet kötni melenget
Pusztán mert éppolyan hű vagy mint a teremtés
Erős mint ért gyümölcs gyenge akár a hajnal
Tetézve évszakot be- s befedve az embert
Pusztán mert mint a jó-nedvű mező olyan vagy
Mely lényeg lényegével itatja talaját mely
Vár vár ártatlanul dadogó lépteket
Mint a munka mint a játék mint számvetés mely
Csontig hamis mint egy ajándék emberrablás
Pusztán mert egyenes hajlékony vagy s türelmes
Pusztán mert beveted a fény búzaszemét
A föld simogató húsába éjszaka
Délben nem tudva hogy érvényes-e az élet
Eggyel több napomat tártad ki Nincs ma Nincsen
Holnap Megsemmisült a mindig és soha
S te megkockáztatod magad kárára élni
Jobban mint én kit egy más nő s a semmi szült.
Johann Wolfgang von Goethe: Rád gondolok
Rád gondolok, ha nap fényét füröszti
a tengerár;
rád gondolok, forrás vizét ha festi
a holdsugár.
Téged látlak, ha szél porozza távol
az utakat;
s éjjel, ha ing a kis palló a vándor
lába alatt.
Téged hallak, ha tompán zúg a hullám
és partra döng;
a ligetben, ha néma csend borul rám,
téged köszönt.
Lelkünk egymástól bármily messze válva
összetalál.
A nap lemegy, csillag gyúl nemsokára.
Oh, jössz-e már?!
Szabó Lőrinc fordítása
