Jöjjön Ady Endre: Hideg május verse.
Nem tudom én, hisz május volna most is,
Van most is asszony, fény, illat, meleg,
Elvétve tán nyit orgonavirág is,
Vannak tán most is ifju emberek,
Józan eszét tán most is elhajítja
Mámoros éjjel egy-egy szeladon:
De mégis, mégis, nem lángolunk, mint régen,
Olyan ész nélkül, olyan szabadon…
Virágos ágyon nincs kedvünk pihenni,
Ha est közelg s a vén nap búcsuzik,
Csillagsugáros éjjel nem zokog fel
A naiv, balga, édes naktmuzik…
Más a virág, nem bódít most az illat,
Ki álmodoz most május éjjelén?…
Egy csöppnyi flört s haza sétál az ifjú,
Mert május van, de ő fáradt szegény…
Járom a korzót, kergetem az álmot…
Mennyi szép asszony, nyíló, szép leány!…
Borulj rám, álom, borulj a szívemre,
Tégy eszelőssé, úgy, mint hajdanán!…
– Míly édes arc!… Milyen termet!… Utána,
Májusnak ifja lettem újra én!…
…Ej, mért fárasszuk halálra magunkat,
Aludjunk inkább május éjjelén…
Köszönjük, hogy elolvastad Ady Endre költeményét.
Mi a véleményed a Hideg május írásról?
Írd meg kommentbe!
