Jöjjön Ady Endre: Milyen az ősz?… verse.
A felhő sem olyan, mint nálunk
És milyen más az őszi fény!
Nem csókol oly megejtő csókkal,
Mint ifjuságom szép helyén.
– Milyen az ősz? Olyan bűbájos
Álomba ringat most is ott?…
Megkérdeném, de messze vagytok,
Százszor irigyelt boldogok.
Megkérdezem magától, édes:
Milyen az ősz? Oly szép talán,
Mint mikor egymásról álmodtunk
Sok fényes tündér-éjszakán?
– Milyen az ősz? Az őszi rózsa
Nem hervadt, szép, mint egykoron,
Amikor együtt nézegettük
Elábrándozva boldogon.
Az őszi rózsa olyan szép volt
Akkor; most is emlékezem,
Hogy féltünk a korai dértől,
Ha nézegettük kettesen.
Az őszi rózsa s mi szerelmünk
Milyen hamar elhervadott…
– Milyen az ősz maguknál, édes?
A nap még most is úgy ragyog?
Hogy ragyogott! Hogy szórta fényét
Magára, édes és reám,
Az az ősz volt a legszebb s maga
A legszeretettebb leány.
Ha eszembe jut, oly fájdalom
Égeti most is lelkemet…
– Milyen az ősz maguknál, édes?
Annál szebb – érzem – nem lehet!
Itt hűvös ősz van. Lehullott már
Az első, hideg őszi dér,
Lemondani tanít a hulló,
Búcsuzó, sárgult falevél…
Az én szivem is rideg, fásult,
Csak néha sóvárg és beteg…
– Milyen az ősz maguknál, édes?
Óh, írja meg! Óh, írja meg!…
