Ágh István – Halálig biztató
Kutyánk hazaszökdel havasan, véresen,
pofájába ragadt a vadnyúlszőr, a föld.
Tengeriszárcsomók rikácsolnak a szélben –
keménységük egy világot kitölt.
Szavam, lélegzetem, mint fehér agancsot
korcs bodzafák között most számon hordozom.
Örömre ölt malac, fagybahasító láng
szérűjében sürög az én gyerekkorom.
A réges-régi tűz már szemem fénye lett,
csak szemeimből ki nem írtható.
Havas reggelek boldogsága ő,
halálig biztató.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
