Ágh István: Várd a másik szív verését
Menyasszonyi koszorúdat,
a havas, viaszos ágat,
mint újjongók a kalapjukat,
te a vándormadarak közé vágtad.
Ködös magasból lógott
a téli alma, meg a sivár nap –
a lombokból már újabb zenéjét
hallottuk a havazásnak.
Elnehezült a Balaton,
az égből kiesett zölden,
a sok lakatlan villa
unalma, kínja meztelenkedett körünkben.
Jött a tél, jött az alkonyat,
testünk árnyát a falon
elégette akár a fáklyát,
és kilépett az ablakon.
92
A fagyban te virágozz ki,
virágod havazzon be engem,
asszonyi szépség, sziromszemöldökű ég
távlata tekintetedben.
Indulj meg a határral
télben, tavaszban, nyárban
aranypengésű őszig –
várd a másik szív verését!
Méhedben új tavasz tűnődik.
Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!
