Jöjjön altató versek összeállításunk.
József Attila: Altató
Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
Dunna alatt alszik a rét-
aludj el szépen, kis Balázs.
Lábára lehajtja a fejét,
alszik a bogár, a darázs,
velealszik a zümmögés-
aludj el szépen, kis Balázs.
A villamos is aluszik,
-s míg szendereg a robogás-
álmában csönget egy picit-
aludj el szépen, kis Balázs.
Alszik a széken a kabát,
szunnyadozik a szakadás,
máma már nem hasad tovább-
aludj el szépen, kis Balázs.
Szundít a lapda, meg a síp,
az erdő, a kirándulás,
a jó cukor is aluszik-
aludj elszépen, kis Balázs.
A távolságot, mint üveg
golyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed-
aludj el szépen, kis Balázs.
Tűzoltó leszel s katona!
Vadakat terelő juhász!
Látod, elalszik anyuka.-
Aludj el szépen, kis Balázs.
Gazdag Erzsi: Ringató
Ring, ring,
ring a nád.
Nádon ring a fészek.
Nádirigó kisfia,
aludj, álmodj szépet!
Du-du
szól a szél.
Szól a szél dudája.
Elaludt a kisrigó.
Alszik a nád és a tó.
Alszik, alszik minden.
Aludj te is, kincsem!
Szép kis bölcső, kérlek téged,
hadd pihenni kis öcsémet!
Hadd a zajt most, hadd a lármát,
ne zavard meg csendes álmát!
Né, mily szépen alszik, látod?
De fölretten, hogyha bántod.
Ringasd szépen a babát,
hadd aludja ki magát!
Jung Károly: Esti mondóka
Kerülget az álom:
mezőről mezőre
szállok lepkeszárnyon.
Röptet a nyár, ingat,
mezőről mezőre
hív a virágillat.
Lendvai Ilona: Ringató
Aludj el kislányom,
Gyönyörű virágom,
Éjszínű szemeden
Kopogtat az álom.
Egy csillag, két csillag,
Szívemmel ringatlak,
Öt csillag, hat csillag,
Soha el nem hagylak!
Móra Ferenc: Este
Este van, este van,
édesapa fáradt –
aranyhajú lányom,
te bonts nekem ágyat.
Szelíden te simítsd
puhára a vánkost,
ágyam szélire is,
te ülj ide mármost.
Homlokomon a bú
nagyon elborongott,
kicsi száddal róla
leheld el a gondot.
Virágfejecskédet
hajtsd szívem fölébe,
nevess éjszakára
csillagot beléje.
Mesélj is majd egyet
szegény apukádnak,
úgy mintha mesélnél
a hajasbabának:
“Volt egy szegény ember
nagy Meseországban,
nem volt mása csak egy
aranyhajú lánya…”
Weöres Sándor: Csiribiri
Csiribiri csiribiri
Zabszalma –
Négy csillag közt
Alszom ma.
Csiribiri csiribiri
Bojtorján –
Lélek lép a
Lajtorján.
Csiribiri csiribiri
Szellő-lány –
Szikrát lobbant,
Lángot hány.
Csiribiri csiribiri
Fült katlan –
Szárnyatlan szállj,
Sült kappan!
Csiribiri csiribiri
Lágy paplan –
Ágyad forró,
Lázad van.
Csiribiri csiribiri
Zabszalma –
Engem hívj ma
Álmodba.
Beney Zsuzsa: Altató
Amikor alszol,
sötétség fekszik a fákon,
fekete fátyol az ágon-
álmában hallgat a szél.
Csendesen alszol,
míg építi csendben az álom
palotáit a holdbeli tájon-
a holdbeli Dávid zenél.
Susog az ezüstszínű éj:
“Jó voltál egész nap, aludjál,
álmodban is nőjél, okosodjál,
nőj, okosodj, kicsikém!”
Tasnádi Varga Éva: Alszik a rét
Tavaszi szélben alszik a rét,
hold dédelgeti fák levelét.
Méh is elrakta kis kosarát,
sárga kabátot vesz fel a nád.
Mákvirág hunyja szép szemét,
esti ruhába bújt az ég.
Mókusgyerek is szendereg,
szellő járja a kerteket.
Nyulacska fekszik és pihen,
homályos erdő mélyiben.
Harkálymadár azt mondja kopp,
várjuk csak meg a holnapot.
Sündisznó mondja, itt az est,
társaidat most ne keresd.
Brummog a mackó, este van,
fáradtnak érzem most magam.
Szitakötőnek szárnya ragyog,
erdőben járnak szép szarvasok.
Őzike lába messzire visz,
halakat dajkál, ringat a víz.
Bokrok tövében alszik a hangya,
levélből készült paplan takarja.
Harmat hull már a tücsök fejére,
aludni hívja párnája széle.
Jánosbogárka lámpája fénylik,
bokortól fáig, göncölszekérig.
Ráhinti fényét fűre, bokorra,
nagyokat horkol vackán a róka.
Százszorszép a réten,
elalszik most szépen,
aludj te is Zsuzsi lányom,
csillag jár az égen.
Százszorszép virága
szirmait bezárta,
eloltjuk a fénylő lámpát,
csend borul a házra.
