in

Áprily Lajos: A finálé

Jöjjön Áprily Lajos: A finálé verse.

Öreg leszek, vénebb a téli napnál,
kedvem sötét lesz és hajam fehér.
S mint a csitult patak a torkolatnál,
lankadt szívemben meglassul a vér.

Ha harmat-hűssel ér az este, fázom,
nem melegít az elzúgott tusa,
s ha támadok, az ugrást elhibázom,
mint Akela, a dzsungel farkasa.

Csak csöndre várok és komor követre
s barlang-homályba visszaroskadok.
Míg zeng az erdő s forró ütközetre
rohannak boldog, ifjú farkasok.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Zelk Zoltán: Őzek, nyulak, szarvasok

Latinovits Zoltán verset mond – József Attila: Tiszta szívvel