in

Áprily Lajos: Apámra gondolok

Áprily Lajos: Apámra gondolok

Kövön ülök az esti hűsre várva,
a nyúló árnyékot figyelgetem.
Visszagondolok rég-halott apámra,
kinek korához már közeledem.

Így ült, talán az árnyékot figyelve,
a városvégen, korhadó padon.
Megcsillapodva, sorssal nem perelve
el-eltűnődött múlton, holtakon.

Csodálkozott – mert nyolcvan volt az éve –
az aggastyánná őszült gyermeken.
És néha úgy nézett a messzeségbe,
mint aki túlnéz már az életen.

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Büszke lenne rád az irodalomtanárod? KVÍZ 12. rész

Kosztolányi Dezső: Könnyek koldusa