Jöjjön Arany János – Az ó torony verse.
Nagy-Szalonta nevezetes város,
Mégsem olyan nevezetes már most
Mint mikor volt szabad hajdufészek,
Benne lakván háromszáz vitézek.
Csonka torony nyúlik a felhőbe,
Rajta pihen a nap lemenőbe’:
Rá-ráveti visszanéző fényét,
Mintha látnám ősapáim vérét.
Vérpirosan mért néz vissza a nap?
Azt jelenti, rút idő lesz holnap?
Óh, Istenem, hiszen elég bőven
Volt már részünk zimankós időben!
Hej csak itt is, e hitvány zugolyban,
Hány nemes szív vére ömlött hajdan!
Azt mondották, hazájokat védik,
Azt hivék, úgy áll fenn örökkétig.
S mi van abból, amiért fáradtak?…
A torony, mit durván összeraktak.
Áll a torony, mint valami Bábel,
Rajt’ az idő nyomtalanul jár el.
Rajta pihen a féllábu gólya,
Vércse, bagoly örökös lakója,
Velök együtt a galamb is elfér,
Összeszokik, utoljára nem fél.
Rajta a gyom óriássá nő fel,
Hajba kap a szélvészes idővel.
Rácsap olykor, – hanem azt se bánja –
A mennydörgős mennykő buzogánya.
Csonka falán, viharos éjfélkor,
Boszorkányok nagy serege táncol,
S jeleül az éji vigadásnak,
Egy-egy köve földön hever másnap.
Köszönjük, hogy elolvastad Arany János költeményét.
Mi a véleményed Az ó torony írásról?
Írd meg kommentbe!
