Arany János legrövidebb versei

Arany János legrövidebb versei

Hirdetés

Jöjjön Arany János legrövidebb versei összeállításunk.

Arany János: Még egy

Mit is akarsz?… nézz az időre:
Ősz van, s neked bús télre jár,
Szemedben köd lett a sugár,
Dér, hó leszállott a tetőre.

Nyílhatnak a fán csalvirágok:
Nem lesz érett gyümölcse már; –
Hallgat minden dalos madár:
Csak – a beszédes liba gágog.

Arany János: Meddő órán

Belenézek a nagy éjszakába,
Alszik a föld, maga árnyékába’;
Itt vagy amott csillagok röppennek:
Gondolatim is úgy jönnek-mennek.

Gondolatom szappanbuboréki
Csillogók, mint odafenn az égi:
De töredék mindkettőnek utja –
Mind szétpattan, mielőtt megfutja.

Arany János: Szenvedek én…
Szenvedek én egyben-másban,
Vén hurutban, fulladásban,
Rokkant ideggyengeségben,
Félvakságban, siketségben,
S impertinens dicsőségben.

Folytatjuk – Arany János rövid versek

Arany János: Civilizáció

Ezelőtt a háborúban
Nem követtek semmi elvet,
Az erősebb a gyengétől
Amit elvehetett, elvett.

Most nem úgy van. A világot
Értekezlet igazgatja:
S az erősebb ha mi csinyt tesz,
Összeűl és – helybehagyja.

Arany János: Még ez egyszer…

Még ez egyszer, még utószor
Hadd zendüljön meg dalom;
Mért sebeim’ rejtegetni?
Szégyen-é a fájdalom?
Tán könnyebbül a nyílt érzés
Ha sóhajban rést talál:
Óh, ez örök benső vérzés;
Óh, e folytonos halál!

Egyedül a társaságban,
Ezrek közt egyedül…

Arany János: Az elkésett

Későn keltél, öreg! hova indulsz már ma?
Nyakadon a vénség tehetetlen járma;
Messze utad célját soha el nem éred:
Jobb, ha maradsz s “lement napodat dicséred.”
“Tudom, sikerűltén sohasem örűlök,
Szándékomnak tán már elején kidűlök:
De hiú tett is jobb áldatlan panasznál:
Űz gondot, unalmat, és a mozgás használ.”

Arany János: Vakságban

Köszönöm, oh Isten, köszönöm azt neked,
Hogy hatvan évemig láthatnám remeked,
Ezt a szép világot…

Várjuk a kommenteket