in

Arany János: Régi jó időkből

Hirdetés

Jöjjön Arany János: Régi jó időkből verse.

Elfolyt a méz a köpűből,
a köpű is romba:
beléesett egy vén medve
világfájdalomba.
Dirmeg idébb, dörmög odább,
hangja szép goromba:
Hej! nem így volt, más világ volt
fiatal koromba!
Nem őrizte akkor a méh
szuronnyal a mézet,
a szamóca és a málna
bővebben tenyészett.
Nem volt ilyen hosszu a tél –
alighogy a talpam
fölfelé is, lefelé is
egyszer végignyaltam.

Csöve nem volt a vadásznak,
az oláhnak botja,
sem pedig így megviselve
bundám állapotja.
Zöld erdőben, zöld mezőben
barangolva bátran,
kiskirályi méltósággal
tetszésemre jártam.

Akkor minden tüskebokron
nem volt ennyi fészek:
mély odúból huhogtak az
udvari zenészek.
Tele szájjal énekeltek,
szélesen és hosszant,
ez az apró sok csicsergés
engemet csak bosszant.

No de ‘iszen, bár nehezen,
tűröm, amig tűröm,
bölcseségem a világnak
fogaim közt szűröm.
S ha nem akarja bevenni
a jó tanulságot:
felfalom egy ásítással
az egész világot.

Köszönjük, hogy elolvastad Vörösmarty Mihály költeményét.
Mi a véleményed Késő vágy írásról?

Írd meg kommentbe!

Szólj hozzá! Várjuk a véleményed!

Vörösmarty Mihály: Késő vágy

Arany János – Szondi két apródja