Aranyosi Ervin: Nem a tulajdonod a gyermek
A gyermek nem tiéd, bár hozzád születik,
tanítani jött ő választott szüleit.
Neveld tehát szívvel, boldog szeretettel,
hadd legyen belőle igaz, érző ember!
Figyeld a vágyait, álmodj együtt véle,
segítsd őt az útján, hogy célját elérje!
Ne add örökségül nem teljesült vágyad,
ne add rá álmaid – levetett ruhádat!
Nem a te életed kell neki megélni,
ne akard az útját másikra cserélni!
Engedd azzá válni, kivé lennie kell,
s talán tetteivel téged tanít, nevel!
Engedd a szekerét könnyedén gurulni,
támogasd és meglásd, fog ő boldogulni!
Egyengesd az útját, s te is jobbá válhatsz,
s tán kérdéseidre ő fog adni választ!
Köszönd meg a sorsnak, hogy téged választott,
hogy szeretetével, szívvel elárasztott!
Ne tereld másfelé, mint amerre menne,
hiszen egy új jövő csírázik ki benne!
Hagyd, hogy megmutassa fénylő csillagait,
próbáld megérteni, ami benne lakik.
Ne urald a lelkét, de dicsérd, ha jót tesz,
biztasd, jó ha belé néha lelket öntesz!
Ami nagyon fontos, tedd ezt szeretettel,
hadd legyen belőle igaz, érző ember!
Hadd válhasson azzá aminek született,
ne adj vágyainak béklyót, feszületet!
Nem a tulajdonod, ne akard uralni,
ha más utat keres, nem kell belehalni!
Te dolgod, hogy segíts, – s csak akkor, ha kérte!
Ha eléri célját, hálás lesz majd érte!
